Gyorsan szedtem a lépcső fokokat az emeletekről, ki a friss levegőre. Ajtót kinyitottam és elém tárult a nagy világ, amit úgy szeretek. A kellemes szelő a hajamba fújt, engem pedig kicsit megborzogatott. Egy kis mosolyt erőltettem arcomra, majd hívtam egy taxit. Az öt taxis közül meg is állt egy, majd mikor beszálltam elmondtam a pontos címet. A nagy városhoz képest nem volt ma nagy dugó, így hamar haza érhettem. Megköszöntem a taxisnak a haza utat és a bejárati ajtómhoz siettem. A táskámból nagy nehezen előkerestem a lakáskulcsomat, majd boldogan ültem le a kanapéra. Hosszasan gondolkozni kezdtem. Annyira kedves volt velem, amikor én nem voltam vele, Ő mégis kedvesen szólt hozzám. Most hogy rá jöttem, nem is kellet volna az lennem. Ő mentet meg engem azoktól az idiótáktól. Végül is örülök annak, hogy megmentett Ricktől, már rá fért egy jó nagy adag verés, főleg az miatt, amit velem művelt. Sohasem hittem volna, hogy képest ilyet tenni velem, pedig csak összevesztünk egy kis apróságon, amin felhúzta az agyát és elviharzott a haverjaival. Én utána mentem, de Ő már ittas állapotba volt, ami Ő nála nem szokott előfordulni, pont az miatt, mert akkor nem önmaga és akkor tőr-zúz össze vissza. Féltem tőle, nagyon. Oly nagyon, hogy alig bírtam leállítani, hogy végre hagyja abba, amit művel, mert ez nem helyes. Ő nem ilyen. Mind hiába. Minden fél-e ostobaságot vágott a fejemhez, ami a fele nem is volt igaz.
- Kérlek, Rick!-már sírtam.
- Hagyjál! Tudj innen! Nem akarlak látni!-ordibált rám.
- Kérlek...-sírni kezdtem és a földre rogytam. Fogalmam sincs mi történt vele. Egyszerűen nincs! Össze kuporodva ültem a hideg kövön, most nem érdekelt semmi, még az sem, hogy el kell veszítenem a még nem létező gyerekemet. Csak ordibált velem, de én egyszerűen nem tudtam rá figyelni.
- Állj fel!-utasítót, de én nem engedelmeskedtem.- Azt mondtam állj fel!-a karomat megfogta és ráncigálni kezdet.
- Rick, kérlek, ne...!-csak ennyit tudtam mondani ezután már képszakadás. Már csak arra emlékeztem, hogy egy srácnál vagyok és ápol. Meg kell köszönnöm neki, amit tett. Hirtelen a hasamra pillantottam. Szerencsére csak a karom és az arcomon voltak hegek és zúzódások. Megszerettem volna tartani, de így most, hogy Rick-ba soha többé nem bízhatok, így megingottam. Vele akartam volna leélni az életem, Ő volt nekem az igazi és mi lett? Én próbáltam lassan elmondani neki, de Ő teljesen ki akadt ettől az egész helyzettől. Ő még nem volt erre kész és én sem voltam annyira biztos ebben. Fogalmam sincs mit kellene most tennem. Csak szorongattam a közös képünket és sírtam, hogy szerethettem bele egy ilyen aranyosan rossz alakba. A gondolatomat a csengő szakította meg. Nagy levegőt vettem, majd motyogtam egy "Megyek-et" és nyitottam az ajtót is. Ami ott fogadott az lesokkolt egyben örültem is neki, de nem szabadott volna. Cselekedni kezdtem és becsuktam az ajtót, mielőtt megszólalhatott volna. Nem hiszem el! Mit keress Ő itt? Nem volt elég neki a tegnapi esett?
- Em, kérlek beszéljük meg!-könyörgött azzal az édes kis hangjával, amivel mindig levesz a lábamról.
- Nincs mit megbeszélnünk!-dühöngtem mérgesen s a sírás kerülgetett.
- Sajnálom! Ekkora egy barom, hogy lehetek? Te csak jót akartál és megbeszélni a dolgot, én meg veszekedtem veled, mint egy nemnormális hülye gyerek. Em...
Sóhajtottam. Becsuktam a szemem és egy percre átgondoltam ezt az egész dolgot.
- Em...-ismételte a nevemet könyörögve. Nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót. Háttal volt nekem -a placcon ült, -mikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó megfordult és kisírt szemekkel nézett felém. Nem tudta mit csináljon, mosolyogjon hogy kijöttem, vagy inkább mást csináljon. Leültem mellé, de tartottam a tisztes távolságot köztem és Ő közte.
-Figyelj...-kezdtem bele. Barna íriszei rám szegezte, hogy tudjam figyel rám. - Tudod hogy én szeretlek...
- Én is, nagyon,nagyon,nagyon!-vágott közbe.
- Rick!-szóltam rá, hogy még nem fejeztem be. Ő csak bólogatott hogy folytassam csak. - Nos a tegnap azt szeretem volna mondani, hogy terhes lettem. Tudom, hogy te még nem akartál, ezért is húztam az időt, mert féltem, hogy mit szólsz hozzá. Már ki futottam az időből, így össze szedtem a bátorságomat és elmondtam. Hidd el nagyon szeretlek és ezért akartam elmondani! Rick....Én...Én megszeretném tartani a kicsit...-suttogtam el az utolsó mondatott. Közelebb jött hozzám és megölelt, majd mélyen a szemembe nézett, elmosolyodott, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- Szeretlek!-mondta, mikor elváltunk.- És a kicsit illetően, tartsuk meg!
- Tényleg? Úgy örülök!-ugrottam a nyakába.
Tudom mit tett velem, de Ő a világon a legtökéletesebb számomra.
Sziasztok! Remélem tetszett a rész! Ha tetszik a blog iratkozzatok fel vagy írjatok véleményt! A véleményekre kíváncsi vagyok, hogy jó e a blog! A következő rész jövőhét folyamán jön valamikor! Addig is puszi: Betty
