I.07-Vele sokkal jobb

Emilie Groven

A szobámban ülök,az ablak mellet és nézegetem az eső cseppeket az ablakomon. Ujjammal játékosan végig vezetem az üvegen a legördülő cseppeket. A táj sötétbe borult, a fák jobbra-balra ingattak és hatalmasakat villámlot. A szobába pislákolni kezdet a villany, majd a vihar lecsapta az áramot. Mindenhol sötétség borult. Felálltam, majd gyorsan egy zseblámpát keresve kutattam a polcokon. Nem találtam sehol, így az ágyam felőli szekrényemhez mentem és a telefonomért nyúltam. Tíz óra van, akkor nemsokára itthon lesz Cam is. Ahogy gondoltam is, lentről zajokat észleltem, bekapcsoltam a lámpát a telefonomon, majd megvilágítva az előttem lévő dolgokat, haladtam lefelé a nappaliba, hogy köszöntsem a drágámat. Nagy mosollyal az arcomon mentem oda mellé, majd a nyakát átkarolva, adtam neki egy csókot.

 - De jó, hogy már itthon vagy! Már kezdtem kicsit félni.-mondtam, az ölébe ültem, majd szorosan megöleltem.
 - Már itt vagyok! Ne félj!-karol át. A nyakamat kezdte el csókolni, amitől én kacagásba kezdem.
- Ne...! Csikis vagyok!-kapálóztam össze-vissza, hogy hagyja abba. - Kérlek....Cam.-habogtam össze vissza . Kacéran rám mosolygott, majd számra adott egy gyors csókot. A mellkasára böktem és felfelé mentem a lépcsőn. Ő is követett, megfogta a kezem, megfordítót, majd felkapott a karjába. Elnevettük magunkat. Most olyanok vagyunk, mint két kisgyerek, akik szerelmes párt játszanának. Úgy érzem, hogy Cameron többet adot nekem, ebben az egy hétben, mint Rick adott három év alatt. Cameronba sokkal jobban megbízok és jobban érzem is vele magam. Felszabadult vagyok, és boldogabb még, mint soha az életembe. Pedig vannak nagyon sok emlékezetes emlékeim, de úgy érzem ez az első, ami a legjobban a szívemhez áll, hogy Cam-mel lehetek. A szoba ajtót becsukta, majd az ágyra tett.
-Lezuhanyzok és jövök!-puszilt meg.
-Siess!-nevettem el magam. Bebújtam az ágyba.

****

 Reggel álmosan sétáltam oda az ablakhoz,és húztam szét a függönyöket,amelyek mögött szikrázó napsütés fogadott.Kezemet a szemem elé emeltem,és hunyorogva néztem végig a csendes partot.Megdörzsöltem a szememet,és a hajamba túrva nekidőltem az üvegnek.Lehunytam a szememet és nagyot sóhajtva fújtam ki a levegőt.Annyi minden változott meg,és olyan gyorsan az életem,hogy lassan követni se bírnám.Az egyetlen oka az őrület elmaradásának,hogy minden ami történt,az maga a csoda.Még mindig egy átlagos lánynak éreztem magam, Wolverhampton kis városából,aki imád a barátaival lenni,és annak élni aki igazán szereti. Elmosolyodtam a boldog gondolataimon. Olyan furcsa, de mégis olyan jó, ezekre az apró boldog emlékekre vissza emlékezni. Az ablakon meredtem ki és figyeltem a kint sétáló embereket. Cameron átkarolt és a vállamra adót egy apró csókot, amitől kirázott a hideg és önkéntelenül is elmosolyodtam. Felé fordítottam fejem, majd a kezemmel körbe fontam a nyakát és megcsókoltam.
-Van egy meglepetésem estére.-mosolyodott el, mikor elvált ajkaink.
-És mi lenne az?-lepődtem meg.
-Meglepi.-kacsint rám kajlán. Én csak bólintok, majd a konyhába megyek reggelit készíteni.

Camaron

#Este

A parkba érve Emili-vel össze kulcsoltuk ujjaink.Lassú mozdulattal egymás felé fordítottuk arcunkat,majd össze mosolyogtunk.Olyan aranyos amikor mosolyog.Pár percig még néztük egymás tekintetét,majd ismét elindultunk.Az úti célnál megálltunk, s egy kendőt halásztam ki a zsebemből. Em csak kérdően nézett rám.
-Meglepetést szántam neked,de nem akarom hogy lásd addig amíg nem érünk a célhoz.-kacsintottam rá. Em csak bólintott egyet,s megfordult hogy rátudjam adni a kendőt a szemére.A fekete selyem anyagot megkötöttem,s ismét megfogtam Em kezét, hogy meg ne botoljon valamibe.Szépen lassan vezettem,amikor nagyon kellet lépni,nagyot lépet,mikor óvatosan kellet menni, óvatos volt.A fákat kikerülve láttam már hogy a domb oldal már nincs messe, így már kicsit megkönnyebbült lettem.Szépen megterített asztal várt ránk,gyertyákkal és finomabbnál-finomabb kajákkal,és a égbolton ragyogó csillagok.Emili-ről levettem a kendőt.
 - Óó..Cameron. Ez gyönyörű!-csak ennyit tudod mondani.
 - Örülök hogy tetszik!.-mosolyodtam el.
- Hölgyem.-toltam ki előtte a széket.
- Köszönöm.-mosolyodott el és helyet is foglat. Leültem én is a helyemre,elsőként felbontottam egy pezsgőt és koccintottunk egyet, majd neki láttunk a vacsorának,amit én magam csináltam.Na jó nem egészen mert Anyu segített egy picit, de én csináltam a nagyját.Szóval remélem ízleni fog neki.Szépen-szépen elfogyasztottuk a kaját,és a sütiket.
- Cam ez nagyon finom volt.Te csináltad?-kérdezte Em a vacsora végén.
- Igen,de meg kell mondjam Anya is segített egy-két dologban.-mondtam.
- Ügyes vagy!-dicsért meg.
- Köszönöm!-mosolyodtam el. Mikor befejeztük a vacsorát,egy pokrócot terítettem ki a zöld gyepre,s a csillagokat figyeltük.

Emilie

Olyan jó Cam-mal kettesben.Nem gondoltam volna hogy, ilyen mesébe illő randit csinál nekem.Leterítettük a pokrócot a gyepre majd leültünk arra.Cam átkarolt, és úgy néztük a csillagokat az égen.Kerestem a csillagok között valami ábrát ami kirajzolódik és találtam is.Először egy virágot,és egy szekért,majd jobban szemügyre véve a csillagokat találtam horoszkópokat is.Rák.Skorpió,Nyilas..soroltam magamba ahogy megláttam a csillag formákat.Egy jó ideig elidőztünk ott, már-már kissé fáztam,amit Cam észre is vett.
- Fázol?-kérdezte Cam.
 - Egy picit.-mondtam. Cam levette a dzsekiét és a hátamra helyezte,amibe én bele is bújtam.Egyből Cam kellemes illata csapta meg az orom.Még pár percig gyönyörködtünk az égboltba,s majd lassan-lassan haza indultunk. Kéz a kézben sétáltunk hazafele . Cam kinyitotta az ajtót s egyenesen a háló fele mentünk . Az én lovagom volt olyan rendes hogy elsőbbséget adott a fürdőszobába . Hamar lezuhanyoztam felvettem a pizsimet és visszamentem a hálóba . Cam az ágyon feküdt a leptopját bámulta. Gondoltam megijesztem.
- Áááááá. Megvagy! Muhaha. – lendületből rá ugrottam a hátára.
 - Jaj kicsi mókics . – puszilt bele a hajamba .
- Mókics ? – furcsán néztem rá. Még nem becézett így. De be kell valljam tetszett.
- Igen . Méghozzá  MÓKICS . Nem tudom honnan szedtem ezt a fenomenális becenevet, de találó név számodra . – mondta nevetve .
- Hát rendben . De feküdjünk le, mert álmos vagyok . –mondtam két ásítás között . Nem mondott semmit . Adott egy puszit az arcomra és elnyomott az álom.
Léptekre lettem figyelmes. Az órára néztem 3:26 . Cam békésen szunyókált mellettem. Felültem és körül néztem. Az ajtó tárva nyitva. Megijedtem. Felálltam és össze szedtem minden bátorságomat. Megfogtam egy vázát és lassú léptekkel haladtam kifelé. Talán, inkább, fel kellene keltenem Cameront.-gondoltam magamba, aggódva. Vissza fordultam, de a számra egy kéz tapadt.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt is lenne az új rész.:) Remélem tetszik nektek. Ezt a részt író társammal írtuk együtt.:) Ha tetszett, ne felejtsetek pipálni vagy kommentelni! Köszönöm a 2 feliratkozót, hálás vagyok nektek! Tényleg, köszönöm! :*
Vajon ki lesz a betörő?? Írjátok meg!:))
Puszil titeket,Betty

I.06-Más

                             Emilie Groven

- RICK!- ordítottam rá. Magam felé fordítottam, majd azzal a lendülettel az arcára csaptam. Piros folt kent jelent meg az arcán a tenyerem, a pofontól a földre eset, és furcsán nézett fel rám.
 -Hazug vagy! Egy aljas disznó! Undorító! - kiáltottam rá, és össze-vissza mászkáltam a fejemet fogva.
- Mit képzeltél? Hah?- kérdezem cinikusan.
- Emili!-nyögte a nevemet. -Én....Én...-kezdte, de én ismét pofán csaptam, mikor fel állt, hogy hozzam érhessen.
 - Tűnj a közéletből! Nem akarlak soha többe látni!-teljesen ki voltam akadva. Cam már itt volt mellettem.
- Ez a te hibád, te kis féreg!-kiáltott rá Camre, és eszeveszetten neki ugrott. Ezután a két srác verekedni kezdet, amitől én megijedtem. Nem tudtam most hirtelen mit kellene tennem. A szám elé tettem kezem és ijedtembe felugrottam.
- Állj! Állj!-kiáltottam, majd a két fiú köze álltam. -Kérlek, hagyjátok abba!-néztem rájuk könnyes szemmel. Cam arca tiszta seb volt és véres, s egy lila folt keletkezett szeme körül. Rick is hasonló képen nézet ki, talán még többet is kapott, mint ő adót neki. Rossz volt rájuk nézni. Mind a két fiúra haragudtam, de legfőképpen Rickre, amiért ezt csinálta velem. Gyűlölöm! Egy undorító aljas féreg!
 - Soha nem akarlak látni! Soha!-fordultam volt barátom felé. -Végeztünk!-elhaladtam a két fiú között, és vissza mentem a kocsihoz, hogy egy kicsit le tudjak nyugodni. Cam követett. Vissza ültünk a kocsiba, és csak annyit tudtam kinyögni hogy: -Cam. Kérlek, vigyél el innen!

***** 

Leültem a kissé hideg padlóra, a fal elé, hogy annak dőlhessek és néhány másodpercen keresztül nem csináltam mást csak sírtam. A kissé égető könnycseppek végigfolyva az arcomon a térdemre zuhantak, ahol lassan egy kicsi, világos folt keletkezett, ami most egyáltalán nem tudott meghatni. Rossz volt, mégis tudtam, hogy helyesen döntöttem és amikor erre rájöttem egy enyhe, fájdalmas mosoly jelent meg az arcomon miközben a könnyeim még mindig potyogtak, de egyre jobban meg tudtam nyugodni és időközben kinyújtottam a lábaimat is.
- Jól vagy? – kérdezte Cam, mikor mellem lépet. Amint meghallottam a hangját az arcomhoz kaptam és a kezeimmel letöröltem az arcomról a meleg könnycseppeket.
- I-igen. – válaszoltam egy műmosolyt megejtve, mikor visszaengedtem a kezeimet a combomra. Leült velem szembe, törökülésbe.Nem válaszoltam, ugyanis nem tudtam, hogy mit válaszolhatnék. Csak néztem, ahogy kíváncsian, nézz engem aranybarna szemeivel.Várt. Kezét lábamra helyezte, majd én a vállára hajtottam fejem.
-Hogy tehette ezt velem? Pedig megbíztam benne....vele akartam leélni az életem. És ez lett belőle...-a hangom el csuklódat a gondolattól is, hogy ismét ő jár az eszembe.
-Minden rendben lesz, ne aggódj! Velem jobb lesz!-nézett melyen a szemembe. Halványan elmosolyodtam. Egy mást szemébe néztünk. Olyan gyönyörű barna szemei vannak! Ellehet veszni bennük. Közeledni kezdtünk egymáshoz, majd lassan-lassan ajkunk össze ért, mígnem már össze is ért. Finom és szenvedélyes volt, mintha, ezernyi táncoló manó táncolnának gyomromba. Levegő hiány miatt el váltunk és lihegve néztünk egymást, majd én ismét-most már boldogan-hajtottam vissza fejemet vállára.

*****

A repülőtéren ülünk a bőröndeimmel.Új életet szeretnék kezdeni,egy új környezetbe. Itt akarom hagyni a várost és öt is, de legfőképpen öt! Itt hagyok minden boldog emléket, amit együtt töltöttünk. Semmit sem tartottam meg. El égettem az összes képünket és ékszereket, amit vett nekem. Fogalmam sincs merre megyünk, mivel Cam nem mondta meg, de annyit mondott, hogy messze, ahol biztonságban lehetek vele. A gépünk elindult és felszálltunk. Én az ablaknál ültem és a fejemet a kezemre helyeztem, majd így néztem, az elhaladó gyönyörű várost. Pár perc után, kezdtem már kicsit álmos lenni, így lehunytam a szemeimet. A nap rá süt arcomra, ami megnyugtató érzést add, minden porcikámnak. Cam a kezemet megfogta, majd a vállamra helyezte fejét. Elaludtunk.

 Sötét és világos fényeket láttam, magam körül. Egy erdőben ébredtem fel. Körülöttem virágok hullottak le a fákról. Gyönyörű volt a táj. Felültem és jobban szemügyre vettem a területet. Hirtelen sötétség lett körülöttem, a szél fújni kezdted, majd villámlani. Megijedtem. Futni kezdtem, amerre csak tudtam, nem érdekelt merre megyek, csak itt ne legyek. Fák sokasága vett körül és a föld eltűnt a lábam alatt és egy mély, sötét gödörbe estem. Segítségért kiáltottam. Hirtelen egy alakot láttam a gödör szélén, és engem figyelt. Egy álarc volt rajta, nem tudtam ki az. Az álarcos férfi levette maszkját és dús hajába túrt.
- Szervusz, szépségem!-köszönt nagy mosollyal az arcán.
- Te...te itt?-nyökögtem össze vissza.
- Mondtam, hogy vissza fogok térni! A kis barátodat már megöltem, most pedig te jössz.-nevetett ördögien.
- Cam...!-üvöltöttem fel és bőgve a földre hajtottam fejem, majd ismételgettem ismét Cameron nevét.-Miért?? Miért kellet ezt csinálni?

Lihegve ültem fel a széken. A hajam csapzott volt és izzat. Nem tudtam felfogni mi is történt. Csak egy rossz álom volt, semmi több. Egy nagyon rossz álom. Cam is felemelte fejét. Szegénykém felébresztettem. Észre vette a reakciómat és aggódva kérdezősködni kezdet, hogy minden rendben van e. Megnyugtattam, annyival, hogy igen csak rosszat álmodtam, és leráztam ennyivel az ügyet. A gép lassan leszáll, szóval,nem alszok már vissza, csak az eget nézem ismét.

Sikeresen leszálltunk Miamiba.Majd a bőröndjeinkkel Cameron nyaralójába mentünk. Nagyon szép a háza. A ház barna és fehér színekkel van dominálva. Mese szép. A terasz a partra nézz. Ki is megyek oda és a lenyugvó napot figyelem. Cam a derekam köré rakja kezeit és átölel. Fejét nyakamhoz fúrja és csókot lehel rá. Olyan más vele most. Sokkal nyugodtabb vagyok és felszabadult, mit vele voltam. Kezemmel a hajába túrtam, majd mikor maga felé fordított megcsókoltam. Hol a nyakamat, hol vállamat hintette el apró csókokkal. A vékony kis kardigánomat levette, majd az ölébe vett. Kanapéra tett, majd fölém magasodott. Csókokkal hintette be egész testemet. Kívántam minden egyes porcikáját. Pólóját levettem, majd a nadrágjához nyúltam, de megállított.
-Biztos, hogy ezt akarod?-nézett szemeimbe.
-Igen!-bólintottam hevesen. Rám mosolygott,majd folytattuk, ahol abba hagytuk.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt is lenne az új rész! Hát nem is tudom...Remélem nem lett borzalmas és tetszeni fog nektek. :) A véleményekre kíváncsi vagyok! Akár jó akár rossz! Minden jöhet! ;) Írjatok!
Puszil titeket,Betty

I.05-Titokzatos srác

                                        Emilie Groven

Ott álltam előtte lesokkolt állapotba. Nem bírtam megszólalni sem. Barna szemeit rám szegezte.A haja szépen be volt zselézve, egy fekete dzseki volt rajta, egy fehér pólóval és egy barna feszülős nadrág. A tekintette beleégett szemeimbe, addig amíg néztük egymást. Elkaptam tekintettem az övéi közül és a zoknimat kezdtem pasztázni, mintha valami érdekes dolog lenne rajta. Pár napja találkoztunk csak, de már zavarba vagyok a jelenlététől. Mosolyogni kezdtem ettől a gondolattól. Felnéztem ismét, hogy láthassam barna tekintetét. Nyitásra késztettem  ajkamat, de ő előbb megszólalt.
- Őőő...Szia!-köszönt zavartan és megvakarta tarkóját.
- Szia...-a hangom rekedtes volt, megköszörültem torkomat.-Mit keresel itt?-kérdeztem rá zavartan. Nem akarom, hogy Rick meglássa! Azonnal el kell tűnnie, mielőtt haza érne!
-Hát gondoltam meglátogatlak.-mosolygott rám, kedvesen.
-Az a helyzet, hogy....Várjunk csak! Honnan tudod, hogy hol lakom? Követtél?-akadtam ki totálisan. Hiába aranyos és kedves velem, akkor sem olvadhatók el a jelenlététől és az arany barna tekintetétől. - Emilie! Verd ki a feledből!-suttogta gondolataim. -Koncentrálj!-nagy levegőt vettem és vártam a válaszát, amin már egy jó ideje időzőt. Karbatett kézzel álltam előtte és felemeltem egyik szemöldökömet.
- El kell mondanom neked valamit.-motyogta.
- Figyelek!
- Bemehetnék esetleg? Bólintottam, majd az ajtót résnyire nyitottam. A kanapén foglaltunk helyet. Az órámra pillantottam egy másodpercre. Tizenegy óra tíz perc olvastam el. Rendben, akkor van még 3 óránk, mielőtt hazaérne Rick. Ölembe tettem kezem és rá néztem a srácra. Kicsit gondolkozott a mondani valóján, de elkezdte.
- El kell mondjak egy nagyon fontos dolgot.-kezdte.-Még hozzá a barátodról, Rickről. Figyelem már egy jó ideje, és nem az a srác, aki mondja magát. Emili.-fogta meg a kezeimet. Ő egy gyilkos!-a szemei egészen bele nyílalt a mellkasomig. Ismét sokban voltam. Mi az, hogy egy gyilkos? Miért lenne az?
- Egy drog diller. És a legrosszabb, hogy lányokat bántalmazz és veled is végezni akart, csak terhes voltál, de, hogy már tudja, hogy elvesztetted a babát, újra célpontjuk lettél. El kell velem azonnal jönnöd! Most!-utasított. Gondolkoztam. Túl sok az információ számomra. Ijedségemre felnevettek, nem bírom abba hagyni sem. Nevetségesnek tartom ezt az egész helyzetet. Így akar a közelemben lenni, hogy bead egy mesét, hogy Rick egy bűnöző, aki lányokat bántalmaz?  Hah...nevetséges. Rick egy aranyos, kedves, jószívű, nagyszerű ember, aki a legeslegjobb ember az életemben és most ide jön, ez a Cameron nevű srác és azzal áll itt be, hogy Rick egy bűnöző? Badarság.
- Nevetséges vagy! -mondom a könnyimmel küszködve. A fiú csak, hitetlenkedve nézz le rám. Nem érti a helyzetemet. -Találj ki más mesét, létszíves. Ha így akarsz a közelembe férkőzni, akkor már le is kophatsz! Rick egy rendes srác és nem bűnöző.-felálltam és a konyhába sétáltam, hogy ihassak egy kis vizet. A srác utánam jött. -Kérsz?-mutattam a poharamra. Bólintott. Töltöttem neki is egy pohárba, majd a kezébe nyomtam. Így álltunk egy darabig. Nem szólt senki semmit. A poharamat vizslattam. Elgondolkoztam ismét Cam mondani valóban. Vajon tényleg igaza lehet? Vagy csak hazudik?
- Em. Kérlek, gyere velem.-felnéztem rá.
- Mégis miért? Nincs semmi bizonyítékod Rick ellen. Semmi.-mondtam. Már dühös voltam. A mosogatóba raktam poharamat, majd az ajtóhoz siettem.
- Azt hiszem, menned kell!- kicsit se voltam kedves vele, de nem érdekelt.
- Bizonyíték kell?
- Igen.- bólintok hevesen. Ő csak mosolyog. Ismét levesz a lábamról.
- Gyere!-fogja meg kezemet és a kocsijához húzz. Az arcom elpirul. Illedelmesen ajtót nyit nekem, amit én meg is köszönök.
- Hova is megyünk?-kérdezem tőle meg, mikor már a volán mögödt ül.
- Majd meglátod!-kacsint rám.
- Oké.-nyomtam meg az "é" betűt hosszan.
Beindította a motort, és már el is indultunk. Eléggé sötét volt már. Es túl sokáig autózunk, mire oda értünk egy elhagyatott faházhoz. Egy autót láttam a ház előtt, vártunk. Mi a fa mögött álltunk meg. Néztem az autót, ismerős volt számomra. Kíváncsian tekintettem a mellettem ülő srácra,majd vissza fordultam. D24-43d olvastam le a rendszámtáblát. Elkómorodtam. Az nem lehet! Mit kereshet itt Rick? Az arcom hulla fehér lett, az ajkam kiszáradt,és alig bírtam nyelni. Gyomrom görcsbe rándult,és kapkodtam a levegőt. Nem bírtam szóhoz jutni. Ahogy jobban megfigyeltem,mozgást észleltem a ház körül. Két fickó jött ki,egy hosszú hajú es egy szőke,de még Ricket nem láttam sehol. Egyszer csak, Ő is megjelent kezében egy táskával,tisztán lehetett látni benne a fegyvereket. Már az ájulas kerülhetett. Miért? Miért hazudot? Miért csinálta, ezt velem? Már sírás kerülhetett. Dühös voltam és feldúlt. Oda akartam menni hozza legszívesebben és meg fojtani a két kezemmel, de nem tettem. Nem bírtam meg egyszerűen felállni sem, nemhogy még oda menni hozza. Földbe gyökerezett a lábam. Arcomba temettem kezem, és halkan belesikitottam. Cam megsimogadta hátam-el löktem magamtól. Fellélegeztem és a kocsi ajtaját becsapva,dühösen trappoktam oda a barátomhoz.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokáig húztam az időt, nem jött egyszerűen ihletem a végéhez. Gondolatban meg volt, csak leírni nem tudtam még. Elég jól állok most, szóval lehet holnap vagy vasárnap még egy rész! Jupi!! Most is várom a véleményeket!! Chat be is írhatok!
Puszi, Betty