Son

2015. október 23., péntek

I.09-Biztonságban


      Emilie Groven

- Jaj Kicsim...-rohant oda hozzám, majd karjaiba zár.
- Azt...Hi...hittem...meg...meg...hal...tál...-suttogtam magam elé. Soha többe nem fogom elengedni! Szorosan öleltük egymást. Nem hittem a szememnek, hogy tényleg életben van. Az a mocsok csak hazudott! Meg akart bántani, hogy vissza menjek hozzá. De nem sikerült becsapni, vagyis, legalábbis, úgysem mentem volna vissza hozzá, mert egy aljas dög! Csak kihasznált, hogy megölhessen. Ha vissza mentem volna hozzá, így is úgyis végzet volna velem. Remegve nyomom, számat az ajakira, majd megcsókolom őt. Az izmai megfeszültek és átvette az irányítást. A szája egyre szenvedélyesebben mozgott, míg a kezével a hajamba túrt és még közelebb húzott. A nyelvét lihegve húzta végig az alsó ajkamon, erre szinte már teljesen elolvadtam. Az érzelmek egyre jobban eluralkodtak rajtam, főleg akkor amikor a nyelvét az enyémhez fúrta és lassú táncot kezdeményezett. Úgy éreztem, mintha a mennyekben lennék. A fény szétterjed és mindent csodássá tett. Cameron elszakadt az ajkaimtól, én meg követtem őt, hogy újra érezhessem a puha ajkait. Kuncogva simogatta az állam, erre kinyitottam a szemem és a pirult arcát néztem. A lélegzete csiklandozott és talán még fel is nevettem volna, ha hirtelen nem csókol bele a nyakamba.
- Imádlak!- újabb csók - Szeretem a szemeiden, keresztül látható a tiszta lelked - lentebb csókolt meg, így már a kulcscsontomon voltak a forró ajkai - A mosolyodat, ami fényesebbé teszi a napomat. A félénkségedet, ami aranyossá tesz. Imádom a kedvességedet, a humorodat, az eszedet - lihegve elhajolt tőlem és úgy meredt rám - Egy szóval téged. Teljesen elérzékenyültem a mély hangjától és a lágy érintésétől. A fiú lassan még közelebb hajolt és az arcomat lepte el apró puszikkal. Kimért mozdulattal hagyta ki a számat, amikor az arcom másik oldalát csókolgatta. Majd miután végig puszilt az orrát az enyémhez érintette és vigyorogva nézett a szemembe. A szemei szinte már feketék voltak. Amikor elmélyültem belenéztem egyszerűen elvesztem benne. Az állát cirógattam és végezetül én tettem meg az utolsó lépést, ami köztünk állt. A szám az övéhez nyomódott, sóhajtva markolta meg a hajam és még közelebb csúszott hozzám, míg végül teljesen össze nem olvadtunk. Az édes ajkait lágyan és óvatosan mozgatta, miközben egy apró nyögés hagyta el a száját. Komolyan, számomra ez a hang volt a világon a legszebb. A karjaiba hulltam és visszacsókoltam őt. Mintha a világ leállt volna körülöttünk, és az összes rossz, ami történt velünk elillant volna. Nyelvével az ajkaimon simított végig, én pedig teljesen beleremegtem ebbe. A hátába markoltam és soha nem akartam elengedni, most már nem, megízleltem a boldogságot és őrülten tetszik, eszem ágában sincs elengedni. De végül lihegve elhajolt tőlem és duzzadt ajkakkal bámult rám, szinte megbabonázva. Még mindig a csókja hatása alatt álltam és nem tudtam gondolkozni se. Előrébb hajoltam és a homlokomat a vállára téve igyekeztem lenyugodni, de Cam hatalmas tenyere a hátamon nem segített ebben semmit sem. Minden érintésére szikrák keltek táncra a testemben és akkor igazán éreztem a szükségemet iránta. Éppen szólásra nyitottam a számat, amikor hangos dörömbölés hangzódott a fejünk fölül.
- Mennünk kell!-fogta meg kezem. Ijedten néztem rá, de felálltam és a kocsihoz sietünk. Gyorsasággal nyitottam ki az ajtót, majd be kapcsoltam az övem. Cameron az autót beindítsa, s gyorsan hátrálva hagyjuk el az erdőt. Az autópályán szeljük a kilométereket, olyan gyorsan haladunk. Még mindig nem tudtam megnyugodni, egyszerűen fel sem tudtam fogni ezt a helyzet, azt meg főleg nem, hogy az én drága szerelmem mégis életben van. Ezt Cam is észrevette és nyugtatásként a combomra helyezte kezet és rám mosolygott. Bólogatva mosolyogtam el, hogy értse minden rendben van. Itt sem voltunk biztonságba, így tovább kellet mennünk. Ha az kell, hogy egy másik országba menjünk, felőlem mehetünk,semmi akadálya. Induljunk!

Az összes cuccunkat össze pakoltuk. A kocsiba beraktak a bőröndöt, majd ismét a kocsiba beszállva indultunk el. Most Cameron szüleihez megyünk, egy tengerparton élnek egy kis szigeten, ahol külön hazát is kapunk, ahol lakhatunk. Az autót elrejtettük nem messze a csónaktól, amivel megyünk. A sziget csak néhány kilométerre van a várostól. Itt nem találhatnak meg. Remélhetőleg.

***
A tengerparton sétáltam. A Hold bevilágított mindent és a szél pedig lágyan fújdogált. A szél az arcomba fújta a hajamat, ki akartam onnan simítani, de két erős kéz megölelte a derekamat és magához húzott. Felsóhajtottam és a kezére fektettem az enyémet.
- Cam - motyogtam megbabonázva, erre a ő a fülem mellett kuncogni kezdett. Lassan maga felé fordított, mire szembetaláltam magam a csodálatos szemeivel. Közelebb lépkedtem hozzá és az arcát a kezeim közé fogtam. Mély levegőt vettem, ahogy az ajkait ismét végig simította a bőrömön. Végül az ujjainkat összekulcsolta és intett a fejével, hogy menjünk. Követtem őt a tengerparton, miközben a víz csiklandozta a talpamat. Csendben haladtunk a tenger mellett, miközben a szél lágyan felkapta a hajamat.  A számat harapdálva néztem a homokot, ahogy belesüpped a lábam. Olyan tökéletes volt, akár egy isten. A Hold fénye megvilágította a férfias vonalait és azt hittem, hogy abban a pillanatban esek össze. A vállai szélesek voltak, az álla markáns, a teste pedig izmos és magas. Ajkai szinte fénylettek és hívogattak engem egyre közelebb és közelebb. Az ujjaim pedig bizseregtek a forró és selymes bőre érintéséért. A homokba ültünk, s együtt néztük a csillagokat az égen. Vállára hajtottam fejem, majd néha-néha egy-két csókot csentem tőle. Kezeinket össze kulcsoltuk, s vizslatjuk a különös rajzokat az égbolton. Kellemes a csend, ami nekem kifejezetten tetszik. Cam feláll és a ruháit kezdi el levenni.
- Mit csinálsz?- kíváncsiskodok.
- Úszom egyet. Te is jössz?- kérdezi kacéran. Elmosolyodok, majd én is a ruháimtól megszabadulva, kézen fogva, rohanunk be a hideg vízbe. Nem számítottam rá, hogy hideg lesz, de hamar megszogta a testem a hőmérsékletet. Egymás felé fordultunk, átkaroltam Cam nyakát, s a homlokunkat összeérintve, megcsókoltuk egymást ismét.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Meghoztam az új rész egy kis késessél, de legalább itt van.:) Kissé rövid lett megint, de most ennyit tudtam össze hozni. Elég sokáig időztem vele, mert tudjátok itt volt a suli,(hála istenek már szünet!):) és hát, nem mindig tudtam írni bele. Meg kicsit össze kellett szednem a gondolataimat, hogy mit is írjak le. Ez a rész lehet kissé unalmas lett, de megpróbálom kicsit izgibbé tenni a sztorit. Ha tetszett nyomjatok egy pipát, vagy kommenteljetek, ha még nem tettétek meg. Hálás lennék néhány komminak is, ha jó, ha nem! :)
Puszil titeket az író, Betty

2015. október 9., péntek

I.08-Te!

"Talán, inkább, fel kellene keltenem Cameront.-gondoltam magamba, aggódva. Vissza fordultam, de a számra egy kéz tapadt."

Abban a pillanatban a kezemből ki eset a cserép, majd azzal a mozdulattal a földre is esett, ami nagy csörrenéssel jelezte leesését. A kendő, amit a számra tapasztott elkábított, de tisztán láttam még, hogy Cam a segítségemért sietett.

***
Hangzavar, csőrenés, fegyver lövés. Ezzel a hangokkal jelemezném a körülöttem levő hangzavart, amit személy szerintem nem látok,és ez miatt nagyon aggódók, hogy mi is folyik most itt. A könnyem már elfogyni látszottak a sok sírástól, aggodalomtól. Egy zsák volt a fejemen, a kezem és a lábam meg volt kötözve. Nagyon szorított és vájt. Nem tudtam mi tevő legyek. Ott ültem egy kényelmetlen széken, a fenekem már sajgot a sok üléstől. A lábaimat már alig éreztem, annyira elzsibadt. Hirtelen zajt halottam, majd egy ajtó nyikorgást. A sötét alak közeledni kezdet hozzám, majd a zsákot levette fejemről. Az államat felemelte és belenézet a szemembe. Barna szemeit tisztán láttam, amivel mélyen belenézett tekintettembe. Kapucnit viselt, hogy eltakarja arcát. A zsebéből valamit kivett és a karomba szúrta. Egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, majd egyre homályosabb lett minden körülöttem.
-Hé...főnök! A sráccal mit csináljunk?-kérdezte egy mély férfi hang, ami után még egy srác is megszólalt.-Hova vigyük?
- Srácok, nem tudnátok várni egy kicsit, amíg ezt elintézem?-kiáltott rá mérgesen az említett "főnök". 
- Jól van na. Azért nem kell leharapni a fejünket.- nevetett. 
A szer, amit beadott csak elkábított, de hallani tisztán hallottam mindent, amiről beszéltek. Tisztán ki tudtam venni, hogy Camaronrol beszélnek és rólam, hogy mit csináljanak velem. Lépteket hallottam felém közeledni. A fogaimat össze szorítottam a szememmel együtt, hogy ne keljen látnom arcát. Mikor levette a zsákot a fejemről, elfordítottam fejem-szemem még mindig csukva volt-és próbáltam nem gondolni arra, hogy mi is fog itt történni velem. Nagyot sóhajtottam. Arcomra tette kezét és maga felé fordított. 
- Emilie, kérlek nyisd ki a szemed!-parancsolt rám. Nemlegesen bólintottam.
- Nyisd ki a szemed!-egy oktávval magasabb lett a hangja. A szemeim kipattantak az ijedségtől a pupilláim kitágultak  és szaporábban kapkodtam a levegőt. Ajkamat méregette és a szemeimet. Kezével megérintette az arcom-undorodva kaptam el- de ő vissza fordított maga féllé s majd a fülembe suttogott.
 -Nocsak. Nocsak. Kit látnak szemeim?-vigyorgott el. Én undorodva grimaszoltam. Tudtam hogy elő fog fordulni ez a rém állom, de azt nem gondoltam volna, hogy biztos leszek benne.Arcomat  megfogta és ajkaimra kezdet célozni. Fejemet elfordítodtam, hogy meg ne csókoljon, de hiába ellenkezdtem ő akkor is erőszakoskodott.Szánk összeért, majd csókot lehelt ajkamra. A számat becsuktam, nem akartam megcsókolni. Hiába szerettem oly nagyon, most annyira utálom most.
- Rick! - kiabált rá egy izmos nagydarab "állat".Mogorva volt az arca, düh borította testét, ijesztő volt számomra. Felállt. 
- Még vissza jövök!-mosolyodot el kajlán. Megfordult és elment ki egyenesen az ajtón a többi fickóval együtt, engem ott hagyva evvel. Most már tisztábban lehetett látni mindent. Egy üres fehér falas, koszos, kibaszott kamrába voltam! 
Nehány perc vagy akár órák teltek így el, hogy a falat pasztáztam és kötelekkel bajlódtam, hogy végre ki tudjak innen szabadulni, míg mielőtt vissza jönnének. Bízok abban is,hogy Camaronnak nem esett baja. A kötél túlságosan megcsomozták, így sok próbálkozás után inkább feladtam. Nem tudtam semmit sem csinálni, csak várni, hogy mit akarhat Rick tőlem. Sejtettem mit akarhat, de soha az életbe semmiféle képen nem fogok vissza táncolni hozza, még akkor sem ha megígéri, hogy abba hadja ezt az egész akciósdit, amit én kétlek. Így is miatta veszítettem el a babámat. Nem akarok több bajt. Az ajtó ismét kinyílt és ő és pár társa követett. Nagy levegőt vettem, majd kifujtam.
- Van egy rossz hírünk,drágám.- gugolt le.-A barátod meghalt.
- Nee!!-sírtam el magamat. A fejemet lehajtva kezdtem el zokogni. 
- Ne aggódj! Én itt vagyok!-próbált közeledni hozzám, de én azzal a mozdulattal tökön rúgtam. A földre rogyot és nevetni kezdet a fájdalomtól.
- Te szemét! Hogy teheted?-ordítottam rá. Teljesen ki voltam és fájt az a tudat, hogy nem láthatom viszont. Nagy nehezen, de felállt.
- Na ide figyelj te kis csitri! Azt fogod csinálni amit mondok vagy nem lesz jó vége ennek! Megértedted?!?-akadt ki és ordítozott össze-vissza, mint,aki nem normális. Kissé azért meg ilyetten tőle, mert féltem is tőle, ezek után, de megérdemelte most ezt.
- 2 ajánlatot választhatsz. Az egyik elfelejted ezt ami történt és azt a mocskot vagy mehetsz a kis fiúcskad után. Én az elsőre szavazok, jól döntsd!- fordult meg és a barátaira nézett, majd vissza szegezte szemeit enyéimbe. Tudtam hogy mit kell választanom.
- Inkább halok meg, mint hogy veled legyek!-koptem le. Undorító, mocskos disznó. 
- Ahogy akarod.- a kezével int egyet, és a két fickó ott is terem mellettem. Kikötik a köteleket és a kezemnél fogta ráncigalnak el valahová.
***
Ott álltam védtelenül a kihalt út szélén, míg Rick előttem egy fegyvert szegezett.A Hold ragyogó fénye megvilágította a teret. Lehunytam a szemem és vártam. Vártam, hogy vége legyen.Nagyokat szippantottam a levegőből, amíg tehettem. A mellkasom összeszorult a fájdalomtól, félelemtől és kétségbeeséstől. Nem láthatom többé a napot, amit annyira imádok nézni, nem láthatom többé anyáékat sem. De legfőbbkép nem láthatom többé Camaront sem.Sosem hittem a szerelemben, de mikor vele találkoztam, azóta mindent megváltozott, főleg akkor mikor Rickről kiderült ki is ő valójában. Soha nem érinthetem már, nem csókolhatom és nem érezhetem meleg testét! Mert az életem zsákutcába ért, ahonnan nincs menekvés. És még mindig vártam. Lassan kinyitottam a szemeim, s ránéztem. Egyszerű farmert viselt, felette egy fekete pulcsit,a melynek kapucnija fejére volt téve. Azt hitte nem látom az arcát, de tévedett! Sőt! Sokkal többet láttam, mint azt valaha is gondolta volna. Átláttam rajta. Ő is csak egy könyörtelen gyilkos, nuku érzelmekkel. Ő a táplálkozási lánc tetején, én a legalján. Csak egy újabb strigula vagyok a listáján, akit el kell tenni láb alól. Ajkai szélles vigyorrá húzódtak, olyannyira, hogy azt hittem menten ketté szakad az arca. Kioldotta a biztonsági kapcsot, s már csak meg kellett húznia a ravaszt, de nem tette. Még nem. Élvezte ahogy egész testemben remegek, ahogy az ereimben szétárad a félelem, megadva neki mindazt, amitől még szórakoztatóbbnak találta a helyzetet. Ő volt a vad, én pedig a zsákmány. Ahogy rideg, barna szemeibe néztem, amelyben egy cseppnyi szeretet sem honol, sem megbánás, semmi, csak a pokol tüze lángolt, végig szaladt az egész testemen a félelem. A lábaim már nem bizonyultak annyira erősnek, hogy megtartsanak, de még tűrtem. Karjaim ernyedten lógtak testem mellett, fáradtan pislogtam rá, szemem alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, amelyekről megmerem fogadni, hogy szinte már bőrönd méretűek, élesen szívtam be az oxigént, amely jólesően áramlott be a tüdőmbe. Legyőzöttnek éreztem magam, de hisz...az is voltam. Legyőzött. Mindhiába a megannyi futás, karmolás és védekezés, ha az erőm jóval kisebb a övénél. Nem szállhattam szembe vele, de ha meg kell halnom, legalább úgy halok meg, hogy tudom, küzdöttem. Nem bújtam el a felelősség elől, hanem szembe néztem a 'gonosszal' és harcoltam, félre téve minden félelmemet. Kezemmel a nyakamban lévő keresztet szorongattam, de ez sem segített. E pillanatban farkasszemet néztem vele és tudtam, innen nincs menekvés. 
- Utolsó kívánság? - kérdezte egy gúnyos vigyorral arcán.
- Kérlek, ne csináld ezt! - könyörögtem.
- Sajnos, nem tehetem drágám. Már elkéstél vele.
Pár másodper és egy hatalmas puffanás zengte be a teret. Védekező pozícióba váltottam, de szerencsére nem rám céloztak. Kissé félve tekintettem fel, és csodálkozva néztem körül. Cam állt előttem egy pisztolytál a kezében. A rossz fiúk a földön voltak és véreztek. Én sokba voltam. Nem halt meg! Él és virul! Éljen! Remegve fújtam ki a levegőt, majd térde rogytam és sírni kezdtem az örömtől.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Köszönöm szépen  az előző részhez a pipákat és az egy megjegyzést! Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek. Pipálni,kommentelni, feliratkozni még mindig ér! Írjatok le a véleményeket!! Ha esetleg hibát találatok akkor bocsi!;)
Puszit titeket, Betty