ÚJ BLOGOM

SZIASZTOK!!

A blogot ITT találjátok!

Nézetek be!

 Ha tetszik: iratkozzatok fel, kommizatok!

SOK-SOK puszii

Facebook csoportom!

SZIASZTOK!!!

Hogy vagytok?:) Huuu de régen írtam már ide is....:( Nagyon erősen fontolgatom, hogy folytatom Emilie és Cameron történetét, vagy új történet lesz, vagy 2 évad még nem tudom...Na majd meglátjuk...Pontosan még nem tudom mikor, de a közeljövőbe!:) Most csak egy csoportot hoztam, amit ma csináltam!:D A néhány hónapban csináltam 1-2 blogot, de hát elkezdtem aztán abba hagytam,...(csak privátba volt),úgy mond előre akartam dolgozni, de hát nem sikerült:/
Na szóval:
Itt eltudtok érni:LINK facebook csoportja
Van egy design blogom is, ha mondjuk páran nem tudnátok:) itt tudtok rendelni is, vagy e-mailba:) Most a dizi oldalon a design még javában készülget, de azért alakulgat:)
Csak ennyit szerettem volna!
SOK - SOK PUSZIT KÜLD,BETTY

ÚJ BLOG!

Sziasztok! Ahogy ígértem is, egy új bloggal érkeztem, amit itt megis találtok!
Most egy kicsit megpróbálkozok egy fantasy bloggal.:) Remélem tetszeni fog nektek és kapok néhány vissza jelzést!
Ha tetszik a történet nyugodtan iratkozzatok fel a blogra!
Sok-sok puszi: Betty

2 évad vagy új blog?

Sziasztok! 

Nézegettem a szavazatokat és a kommikat, és bajban vagyok egy kicsit vele. A legtöbb ember 2 évadot szeretne, a többi pedig  2 történetet, amit kiraktam. Arra lennék kiváncsi akkor most, hogy is legyen ez??? Az új történetet elkezdjem, aztán utána pedig írnám a 2 évadot a Nobodynak?? Nem tudom... Fogalmam sincs mi legyen... 

Ti hogy szeretnétek??? Új történet legyen? Vagy 2 évad??
Várom a válaszokat kommiba!
Sok puszi!
Ha az új történetre voksol mindenki, akkor holnap kikerül a Prológus!:)
Jó éjszakát és kitartást még holnapra!:))
Ölel, Betty

Epilógus

2024.10.18.

Az idő megállíthatatlanul, szinte már futólépésben rohant át felettünk, s észre sem vettük, mennyire gyorsan elillant. Mintha csak tegnap lettem volna a kórházban, illetve tudtam volna meg, hogy babát várok. Az első pillanattól fogva tudatosult bennem, hogy ideje felnőni a feladathoz. Mind a ketten nagyon vártuk a baba érkezését. Apa boldogan fogadta a hírt, ahogy a fiúk is. Cameron annyira boldog volt a baba érkezése folyamán, hogy saját lakást akart keresni számunkra. De a nagyi felajánlotta, hogy maradjuk, mivel bőven elférünk és így legalább a közelbe lesz. Én is igy véltem az ötletet, igy hosszú könyörgés után rá tudtam venni Cameront, hogy maradjunk. A házban az egyik szobát megis csináltuk baba szobának. Ki festettük, be rendeztük, ami kellet azt megvettük. Boldog voltam. Menthetetlenül boldog. Cameron itt van velem, apa, a nagyi s az édes kis kisfiam, Christian.

2025.05.20.

A kis Christian 


Ahogy kinyújtottam az ujjamat neki, automatikusan rákulcsolta apró kis tenyerét, majd egy tündéri mosolyt villantott felém, válaszul egy apró puszit nyomtam a homlokára. A kisfiam hatalmas barna szemeivel vizslatta arcomat. Olyan pici, mégis végtelenül tökéletes. Csillogó íriszeit, barna hajacskáját és mosolyát az apukájától, míg az álla vonalát és orrának formáját tőlem örökölte. Egyszerűen hihetetlen és csodálatos! Pár hónappal ezelőtt, még el sem mertem képzelni, hogy ilyen fantasztikus, amikor az ember a saját gyermekét tartja a kezében. Igen, minden bizonnyal ez felülmúlhatatlan. Olyan törékeny, és védtelen, mint a ma született bárány. Annyira gyönyörű!

- Kopp, kopp. - nézet be az ajtón apa, s közelebb jött hozzánk. - Hát szervusz kis csöppség! - fogta meg csöppnyi kezeit, mosolyogva.

- Szia, apu! - mosolygok, majd a homlokomra lehel egy csókot.

- Minden rendben ment? - kérdezte.

- Igen! Cameron ott volt bent a szülő szobába velem, úgyhogy ki bírható volt az 12 óra. - sóhajtom. Ekkor ő is felbukkant az ajtóban. Csillogó barna szemei könnybe lábatak, annyira meghatodot a látványtól. Leült az anyám mellé, kezemet megfogta, az ajkamra lehelt egy csókot, majd karjába adtam a kis csöppséget. Annyira édesek voltak, hogy én is bele könyeztem. Csak fogta a kezében és csak néztek egymást. Néha beszélt hozzá kedves kis dolgokat, amik néha viccesek is voltak.

- Édesem, annyira gyönyörű! - adja vissza a koromba. - Büszke vagyok rád! Szeretlek! - csókol meg szenvedélyesen.

- Én is szeretlek!

- Megfoghatom én is? - lépnek be hirtelen a srácok.

- Hát persze! - nevettek. Először Jack fogta meg, aztán Joe, s utána pedig Carlos kezébe is oda került. Sajnos nem tudtak sokáig maradni, mivel a nővér kizavarta őket,-mondván túl sokan vagyunk,-és hogy pihenni kell az anyukának. Nagy nehezen el is indultak, mindenkitől kaptam egy kis ajándékot búcsúként, majd mindenkitől puszival el köszöntem. Christől is el kellet búcsúznom, sajnos, hogy ő is pihenhessen. A kis csöppségnek adtam egy puszit a homlokára, majd egy utolsó pillantás után oda adtam a a nővérnek.

- Drágám, hozzak valamit be? - kérdezi Cam, mikor már elmentek apáék.

- Őőő...igen. Kellene még pár ruha. Meg pelenka és baba ruha! - sorolom fel őket.

- Rendben! Nemsokára jövök! Addig is pihenj! - Bólintottam, majd az oldalamra fekve elaludtam.

***

Otthon 

- Apu!- kiáltok fel az emeletre.

- Igen?!

- Vigyázol kérlek Chrisre? 

Nem kellet kétszer mondanom máris rohant le apu az emeletről. Egy puszival megköszöntem, majd felálltam Chris mellől, apu pedig a helyemre ült.  Amíg ők édesen játszódtak, addig én össze dobtam egy kis vacsorát. Mikor készen lettem, szépen meg térítettem az asztalon. 

- Kész a vacsi!- szóltam be a nappaliba. Mindenki leült az asztalhoz és nekiállt a vacsorának, addig én kimentem Chrishez a nappaliba és felvettem az ölembe és felsétálunk az emeletre. Ott rátettem a pelenkázora, majd tisztába raktam. Miután készen lettünk, kidobtam a koszos belust a kukába, leültem a bent levő kanapéra, majd megettetem. 

- Szia, drágám!- jön meg nagy mosollyal az arcán Cam.

- Szia, Édesem!- nézek fel rá, mikor oda ér hozzánk,majd csókot lehel ajkamra. 

- Menj nyugodtan enni, addig én el leszek vele! 

- Rendben.- sóhajtom. - de büvisztesd meg, kérlek!

- Ez a legkevesebb.- mosolyog. Lopok tőle még egy puszit, majd lemegyek az ebédlőbe. A srácok még esznek. Csatlakozók hozzájuk. Szedek a tányéromba egy kis tésztát, egyik kis szószt, majd enni kezdek. Mikor végzünk össze szedem gyors a tányérokat, és a mosogatóba teszem őket. Gyorsan elmosom, majd vissza rohanok Chrishez és Camhez az emeletre.

Mikor bemegyek a szobába Cam és Chris az ágyon fekszenek,  Cameron édesen alszik mellette, míg a kicsi nézi apukája arcát. Istenem de édesek! Lassan oda hajolok, megfogom a kicsit, és levetköztettem a fürdéshez. Apu enged jó hőmérsékletű vizet a baba kádba, majd a kicsit bele rakva óvatosan megfürdetjük.  Mikor készen vagyunk, fel öltöztettem és berakom a baba ágyba. Apának mondom hogy figyeljen egy kicsit rá, míg én gyorsan le zuhanyzók. Bemegyek a mosdóba, és egy gyors zuhany után már kint is vagyok. Cameron már nem alszik, hanem ismét Chris-t tarja a kezében. Gondolom sírt. 

- Minden rendben?- ülök le mellé.

- Persze! - nézz rám. - Olyan gyönyörű!- gyönyörködik benne. 

- Igen, az!- bólintok.

- A mi kis, kicsike fiúnk!

------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Ime itt is lett volna a befejező része a blognak! Remélem tetszet a történet nektek is, mint ahogy én is szerettem írni! A véleményeket most is várom bármilyen formában! Akár pipa, kommi, vagy feliratkozás! Köszönöm a 13(!) rendszeres olvasót! Nagyon örülők neki! Remélem a következő történetem is tetszeni fog és még többen lehetünk!;))  A kövi blog kapcsán csak annyi füzni valóm lenne, hogy pénteken-szombaton, ez a két nap közül várható a prológus!:)
Addig sok-sok puszi és ölelés minden olvasómnak! IMÁDLAK titeket!!! ❤❤❤
Betty

Következő blog ötletek!

Sziasztok kedves olvasóim!

Hoztam pár blog ötletet nektek! Ahogy látjátok vannak ötleteim a következő történet kapcsán, csak nem tudom eldönteni, melyik tetszene nektek jobban. Ezért szeretnélek titeket megkérdezni, melyik legyen??! Várom a válaszokat!!:)) Sok puszi, Betty
Ui: akar írhatok ti is ötletet!:)

1. Egy gazdag lány és egy karizmatikus fiú története, akik azonnal heves vonzalmat éreznek egymás iránt, és az ebből fakadó szerelmi szenvedély annál hevesebben lángol fel, minél jobban megpróbálják szétválasztani egymástól a fiatalokat a szüleik.

2. Emilie egy Brooklyni árvaházban nőtt fel, miután mindent és mindenkit elveszített. Az árvaházból eljövetelétől egy évvel később, Los Angeles tengerpartján köt ki, ahol egy hat fős csapathoz csatlakozik. Itt megismeri azt, hogy milyen az ha az embernek vannak barátai. Itt megismeri azt, hogy milyen az élet, ha van kivel azt megosztanod. És megismeri a: szerelmet is... Noah  és a barátai, a mindennapjaikat Los Angeles tengerpartjain tengetik a nyári szezon alatt. A zene és a tánc... azaz a bulizások nagyágyúi. Noah az a tipikus kissé rossz fiús, jóképű srác, akiért minden lány rajong, és az emberek az ő és barátai csapatához szeretnének tartozni. Kivéve egy valakit. Egy ismeretlen, idegen barna hajú lányt. Akinek sikerül felkelteni mind Elizabeth, Noah húgának és barátainak, mind az ő: figyelmét... Vajon mihez kezd Emilie, az új életében? Együtt lehet-e a szerelmével? Elmeri-e fogadni azt, hogy végre boldog életet élhet? Avagy a félelmét - miszerint újra elveszítheti azt akit szeret - megelőzve, elfut?

3. Egy lány rejtélyes gyilkosságot követően rájön, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a világ, amiben eddig élt nem is olyan átlagos, mint amilyennek képzelte. Miután édesanyja eltűnik, a lány  csatlakozik az Árnyvadászok csapatához, akik megmutatják neki New York valódi arcát: egy démonokkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, félelmetes lényekkel teli világot. Az ősidők óta tartó küzdelemnek most már a lány is részesévé válik, és az Árnyvadászokkal együtt veszi fel a harcot a démonok ellen.

4.  A férjétől frissen elvált nő józan ítélőképességét elveszítve egy éjszakás kalandba bonyolódik tinédzser fiának legjobb barátjával. A bajok akkor kezdődnek, amikor a nő megpróbál hirtelen véget vetni a fiú vonzalmának, mert attól tart, hogy Noah rajongása túl hevessé vált.

5. Istenekről szóló történet. Egy isten bele szeret egy halandó lányba, de apja tiltja őket, hogy együtt legyenek. :) stb... (Ehhez még nincsen kronkét tervem)

I.20.-Család

Szaladok, és amikor a lábam már nem visz, akkor botladozom, amikor pedig már azt sem tudok, négykézláb mászom, araszolgatok előre, belevájom a körmöm a talajba, mint egy giliszta, amely nyugodt helyet próbál keresni magának egy különös, új dzsungel buja földfelszínén. Vérzek. Fogalmam sincs, milyen mélyen hatolok be a Vadonba, vagy milyen hosszú utat teszek meg az erdőben, amikor  rádöbbenek, hogy eltaláltak. Legalább egy rendőrnek sikerült meglőnie, amikor felmásztam a kerítésen. Az oldalamat horzsolta a lövedék, kicsivel a hónom alatt, de ez is elég volt hozzá, hogy a vér átáztassa a pólómat. Mégis szerencsésen megúsztam. Nem mély a seb. A vér és a hiányzó bőr látványa azonban fájdalmasan valóssá tesz mindent: az ismeretlen környezetet, az irdatlan őserdőt mindenfelé és mindazt, ami történt, amit magam mögött hagytam. Amit elvettek tőlem. Madarak csivitelnek a fejem fölött. Egy kíváncsi kis állat visszaszalad a búvóhelyére, a lombok szövedékébe. Gondolkozz, gondolkozz! Cameron. Mit tenne most Cameron? Elképzelem, hogy Cam velem van, mellettem van. Leveszem a pólóm, letépem a szegélyét, és a legtisztább részét szorosan a mellkasomra kötöm, hogy rásimuljon a sebre, és elnyomja a vérzést. Fogalmam sincs, hol vagyok, és merre megyek. Csak arra tudok gondolni, hogy haladnom kell tovább, menni és menni, egyre mélyebbre, egyre távolabb a kerítéstől, a kutyáktól, a puskáktól. Cam még itt van. Itt kell még lennie! Muszáj magam mellé képzelnem. Egyik lépés a másik után, hadakozás a tüskékkel, méhekkel, vérszívókkal; vaskos, széles ágakkal, a levegőben ködpamacsra hasonlító szúnyograjokkal. Egyszer aztán egy folyóhoz érkezem. Annyira gyenge vagyok, hogy majdnem elsodor egy áramlat. Éjszaka a vadul zuhogó, hideg esővel kell megküzdenem. Egy hatalmas tölgyfa gyökerei közé bújok el, mialatt körülöttem láthatatlan állatok rikoltoznak, zihálnak és zörögnek a sötétben. A félelemtől elaludni sem tudok. Ha elalszom, meghalok.
Nem egy szökkenéssel születik meg az új Emilie. Lépésről lépésre – majd araszról araszra. Miközben mászom, az egész bensőm elporlad, és a szám megtelik a füst ízével. Végül már csak körömnyi távolságokat haladok, akár egy féreg. Így jön világra az új Emilie. Amikor már nem tudok előre haladni egy-egy ujjnyit sem, leteszem a fejem a földre, és várom a halált. Ezúttal a kimerültség erősebb a félelemnél. Feketeség tátong fölöttem, és minden irányban körülöttem is, az erdő hangjai pedig mindenható szimfóniává állnak össze, amely ki akar űzni a világból. Már a temetésemen vagyok. Leeresztenek egy keskeny, sötét helyre. Apám figyeli, ahogy a testem lesüllyed a sírba. Énekelnek. Egy füsttel teli, fekete alagútba kerülök, és nem félek. Cam vár rám a túloldalon. Ott áll, mosolyogva, a napfényben.
Felém nyújtja a kezét, és felkiált...

- Hé! Hé!
- Ébredj!
– Hé! Ébredj! Gyerünk már! Gyerünk!

A hang visszarángat az alagútból, és egy pillanatra fel sem fogom mi történik, amikor kinyitom a szemem, és Cam arcával kerülök szembe, körülötte apám és a fiúk. Hát él! Él és vírus, leszámítva a kinézetével. Gyorsan akarok felpattant a földről, de nem sikerül a tervem. Hasító fájdalom zodul vérző sebemre, majdnem elesek, de Joe elkapott. Küldök felé egy halvány mosolyt, majd Cameron karjaiba bújok.
 - Mi történt? Jól vagy?- nézek szemeibe.
 - Igen, szívem! Mr.Groven megmentett.- fordul apám felé.
Ránézek egy pillanatra apára, majd újra Camre és ismét apára.
 - De láttalak, hogy meglőttek!-aggódók.
 - Nem vészes! Időben megérkeztek a srácok és el tudtam még menekülni a helyszínről.
 - Örülök, a lényeg, hogy itt vagy, velem!- Megölelem Cameront, majd apámhoz lépek.
 - Köszönöm!- közelebb megyek hozzá és megölelem. - Bocsánat, hogy nem hallgattalak meg! Tudom csak jót akartál nekem. De tényleg nem kellet volna úgy betörni hozzánk!-nézek rá.
 - Tudom, tudom. Én bűnöm! De helyre is hoztam, szerintem.-mosolyog rám.
 - Igen!- kezdünk el mindnyájan nevetni.

***

1 hónap elteltével 

Egy hónap telt el azóta, amióta apám felbukkant a lakásunkban. Azóta mindennap találkozunk és együtt lógunk. A múltat elfelejtettük és nyitottunk egy tiszta lapot mindnyájunk számára. Sokkal boldogabb vagyok. Cam itt van velem, és legfőbbképpen apa. Egy boldog család lehetünk most már. Nincsenek bűnös ügyek, nincsenek veszélyes munkák. Teljesen tiszta lappal indult minden körülöttünk. És ennek én nagyon örülök.

Másnap reggel egyedül voltam otthon. A kanapén ültem, iszogattam a teámat. Cameron  dolgozott, apa pedig elment a fiúkkal valahová. Gondolkodtam. Nem is tudom, hol kezdjem... Apám újra a család részese lehet. Sok bajt kavart az egész életemben, de meg kellet neki bocsájtanom. Magam miatt. Nem tett semmi rosszat, csak védeni akart a bajtól. Eleinte nehéz volt a kapcsolatunk, de az idő múlásával össze szokott a kis csapatunk. Annyi mindenen mentünk keresztül, hogy el sem hiszem mik történtek, egyszerűen. Anya halála megviselt, aztán a nagyihoz kerültem, mint gyáma, utána pedig jött Rick, aki a legelején még jó embernek bizonyult, aztán mi lett belőle, egy gyilkos. Aztán belépet az életemben Ő. Cam. Camre mindig számíthattam a legeslegelején is, ő ott volt velem, és most is itt van, éppen és egészségesen. Ő a mindenem.

Egy pillanatra kinézek az utcára, majd teámból az utolsó kortyot  is lenyelem. Felállok a kanapéról, és a konyhába sétálok, hogy a mosogatóba tehessem azt. Kis ásítás közepette megnyújtózkodok. A hasam megkordul az éhségtől. A hűtőben kutatni kezdek. Egy kis keresés után, megtalálom a tegnapról maradt csirkét, gondoltam azt megfelelő lesz. Ki is vettem azt, letettem az asztalra, s enni kezdtem. Kis idő után kezdet a csirke kicsit fura ízű lenni, egy kis undor fogott meg. Nagy gyorsasággal felálltam, majd a lépcsőn 2 fokonként lépkedtem fel, be a fürdőszobába, megszabadulni a csirkétől. Éppen el is értem a mosdót, és megtudtam szabadulni tőle. Nagyot sóhajtva  megtöröltem arcom, és furcsa érzés kavargott bennem. Lehetséges? Egyszerűen nem hittem el. Négykézláb előkerestem a naptáramat, hogy biztosra menjek. Igazam volt! Egy hete késik a menstruációm. Eltartott még pár perc, hogy felfogjam. A fejemet neki támasztottam a szekrénynek, a kezemet az arcomba temetem. Hirtelen olyan boldogság hormon futott végig az arcomon, hogy azt már nem lehetett tönkre tenni. Biztosra kell mennem! Még ma! Előhalásztam a fiókból a terhességi tesztet, majd megcsináltam. Vártam. Öt perc, tíz perc telt el, mire rászántam magam, hogy megnézzem. Lassan oda sétáltam, majd csigamódjára nyújtottam a kezem a teszthez.
- Légyszi, légyszi, kettő csík legyen! Kettő! Kettő!-ismételtem. Rászántam magam és megnéztem. Két csík volt rajta. Örömömbe felsikítottam.
- Emi, minden rendben?- jött be Cam lihegve.
- Igen!- fordultam felé, és beleugortam nyakába.
- Mi ez a nagy örömködés?-nevet. Cam lehámoz magáról, majd nagy mosollyal az arcomon kimondom:
- Terhes vagyok!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Drága olvasóim! 
Elérkeztünk a blog utolsó előtti részéhez. Már csak egy epilógus maradt hátra!:) NAGYON,NAGYON KÖSZÖNÖM, a 12! FELIRATKOZOTT! El sem hiszem! Még soha nem volt ennyire jó egy blogom se, mint ez volt! Imádtam ezt a történetet, ahogy ti is szerettétek sokan:) Nehéz lesz megválni Cameron és Emilie szerelmi történetének. De! Nem kell megválnunk tőle, ha nem akarunk! A-a nem kell! HA ti is szeretnétek lehet 2 ÉVAD! IGEN! 2 ÉVAD! Írjátok meg kommentbe, ha ti így vélitek ezt, ahogy én is!:) Remélem nektek is a szívetekhez nőt a történet, úgy ahogy nekem.:) Vagy akár egy más fajta történetet osztanák meg a számotokra.:) Ahogy a többség dönt. Mindkettőt szívesen írnám!:) Már megvannak a tervek, már csak el kell dönteni melyik is legyen!:) 
Várom a véleményeket! Oldalt is lehet szavazni!:)
Sok puszi és ölelés,Betty