Ott álltam előtte lesokkolt állapotba. Nem bírtam megszólalni sem. Barna szemeit rám szegezte.A haja szépen be volt zselézve, egy fekete dzseki volt rajta, egy fehér pólóval és egy barna feszülős nadrág. A tekintette beleégett szemeimbe, addig amíg néztük egymást. Elkaptam tekintettem az övéi közül és a zoknimat kezdtem pasztázni, mintha valami érdekes dolog lenne rajta. Pár napja találkoztunk csak, de már zavarba vagyok a jelenlététől. Mosolyogni kezdtem ettől a gondolattól. Felnéztem ismét, hogy láthassam barna tekintetét. Nyitásra késztettem ajkamat, de ő előbb megszólalt.- Őőő...Szia!-köszönt zavartan és megvakarta tarkóját.
- Szia...-a hangom rekedtes volt, megköszörültem torkomat.-Mit keresel itt?-kérdeztem rá zavartan. Nem akarom, hogy Rick meglássa! Azonnal el kell tűnnie, mielőtt haza érne!
-Hát gondoltam meglátogatlak.-mosolygott rám, kedvesen.
-Az a helyzet, hogy....Várjunk csak! Honnan tudod, hogy hol lakom? Követtél?-akadtam ki totálisan. Hiába aranyos és kedves velem, akkor sem olvadhatók el a jelenlététől és az arany barna tekintetétől. - Emilie! Verd ki a feledből!-suttogta gondolataim. -Koncentrálj!-nagy levegőt vettem és vártam a válaszát, amin már egy jó ideje időzőt. Karbatett kézzel álltam előtte és felemeltem egyik szemöldökömet.
- El kell mondanom neked valamit.-motyogta.
- Figyelek!
- Bemehetnék esetleg? Bólintottam, majd az ajtót résnyire nyitottam. A kanapén foglaltunk helyet. Az órámra pillantottam egy másodpercre. Tizenegy óra tíz perc olvastam el. Rendben, akkor van még 3 óránk, mielőtt hazaérne Rick. Ölembe tettem kezem és rá néztem a srácra. Kicsit gondolkozott a mondani valóján, de elkezdte.
- El kell mondjak egy nagyon fontos dolgot.-kezdte.-Még hozzá a barátodról, Rickről. Figyelem már egy jó ideje, és nem az a srác, aki mondja magát. Emili.-fogta meg a kezeimet. Ő egy gyilkos!-a szemei egészen bele nyílalt a mellkasomig. Ismét sokban voltam. Mi az, hogy egy gyilkos? Miért lenne az?
- Egy drog diller. És a legrosszabb, hogy lányokat bántalmazz és veled is végezni akart, csak terhes voltál, de, hogy már tudja, hogy elvesztetted a babát, újra célpontjuk lettél. El kell velem azonnal jönnöd! Most!-utasított. Gondolkoztam. Túl sok az információ számomra. Ijedségemre felnevettek, nem bírom abba hagyni sem. Nevetségesnek tartom ezt az egész helyzetet. Így akar a közelemben lenni, hogy bead egy mesét, hogy Rick egy bűnöző, aki lányokat bántalmaz? Hah...nevetséges. Rick egy aranyos, kedves, jószívű, nagyszerű ember, aki a legeslegjobb ember az életemben és most ide jön, ez a Cameron nevű srác és azzal áll itt be, hogy Rick egy bűnöző? Badarság.
- Nevetséges vagy! -mondom a könnyimmel küszködve. A fiú csak, hitetlenkedve nézz le rám. Nem érti a helyzetemet. -Találj ki más mesét, létszíves. Ha így akarsz a közelembe férkőzni, akkor már le is kophatsz! Rick egy rendes srác és nem bűnöző.-felálltam és a konyhába sétáltam, hogy ihassak egy kis vizet. A srác utánam jött. -Kérsz?-mutattam a poharamra. Bólintott. Töltöttem neki is egy pohárba, majd a kezébe nyomtam. Így álltunk egy darabig. Nem szólt senki semmit. A poharamat vizslattam. Elgondolkoztam ismét Cam mondani valóban. Vajon tényleg igaza lehet? Vagy csak hazudik?
- Em. Kérlek, gyere velem.-felnéztem rá.
- Mégis miért? Nincs semmi bizonyítékod Rick ellen. Semmi.-mondtam. Már dühös voltam. A mosogatóba raktam poharamat, majd az ajtóhoz siettem.
- Azt hiszem, menned kell!- kicsit se voltam kedves vele, de nem érdekelt.
- Bizonyíték kell?
- Igen.- bólintok hevesen. Ő csak mosolyog. Ismét levesz a lábamról.
- Gyere!-fogja meg kezemet és a kocsijához húzz. Az arcom elpirul. Illedelmesen ajtót nyit nekem, amit én meg is köszönök.
- Hova is megyünk?-kérdezem tőle meg, mikor már a volán mögödt ül.
- Majd meglátod!-kacsint rám.
- Oké.-nyomtam meg az "é" betűt hosszan.
Beindította a motort, és már el is indultunk. Eléggé sötét volt már. Es túl sokáig autózunk, mire oda értünk egy elhagyatott faházhoz. Egy autót láttam a ház előtt, vártunk. Mi a fa mögött álltunk meg. Néztem az autót, ismerős volt számomra. Kíváncsian tekintettem a mellettem ülő srácra,majd vissza fordultam. D24-43d olvastam le a rendszámtáblát. Elkómorodtam. Az nem lehet! Mit kereshet itt Rick? Az arcom hulla fehér lett, az ajkam kiszáradt,és alig bírtam nyelni. Gyomrom görcsbe rándult,és kapkodtam a levegőt. Nem bírtam szóhoz jutni. Ahogy jobban megfigyeltem,mozgást észleltem a ház körül. Két fickó jött ki,egy hosszú hajú es egy szőke,de még Ricket nem láttam sehol. Egyszer csak, Ő is megjelent kezében egy táskával,tisztán lehetett látni benne a fegyvereket. Már az ájulas kerülhetett. Miért? Miért hazudot? Miért csinálta, ezt velem? Már sírás kerülhetett. Dühös voltam és feldúlt. Oda akartam menni hozza legszívesebben és meg fojtani a két kezemmel, de nem tettem. Nem bírtam meg egyszerűen felállni sem, nemhogy még oda menni hozza. Földbe gyökerezett a lábam. Arcomba temettem kezem, és halkan belesikitottam. Cam megsimogadta hátam-el löktem magamtól. Fellélegeztem és a kocsi ajtaját becsapva,dühösen trappoktam oda a barátomhoz.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokáig húztam az időt, nem jött egyszerűen ihletem a végéhez. Gondolatban meg volt, csak leírni nem tudtam még. Elég jól állok most, szóval lehet holnap vagy vasárnap még egy rész! Jupi!! Most is várom a véleményeket!! Chat be is írhatok!
Puszi, Betty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése