I.07-Vele sokkal jobb

Emilie Groven

A szobámban ülök,az ablak mellet és nézegetem az eső cseppeket az ablakomon. Ujjammal játékosan végig vezetem az üvegen a legördülő cseppeket. A táj sötétbe borult, a fák jobbra-balra ingattak és hatalmasakat villámlot. A szobába pislákolni kezdet a villany, majd a vihar lecsapta az áramot. Mindenhol sötétség borult. Felálltam, majd gyorsan egy zseblámpát keresve kutattam a polcokon. Nem találtam sehol, így az ágyam felőli szekrényemhez mentem és a telefonomért nyúltam. Tíz óra van, akkor nemsokára itthon lesz Cam is. Ahogy gondoltam is, lentről zajokat észleltem, bekapcsoltam a lámpát a telefonomon, majd megvilágítva az előttem lévő dolgokat, haladtam lefelé a nappaliba, hogy köszöntsem a drágámat. Nagy mosollyal az arcomon mentem oda mellé, majd a nyakát átkarolva, adtam neki egy csókot.

 - De jó, hogy már itthon vagy! Már kezdtem kicsit félni.-mondtam, az ölébe ültem, majd szorosan megöleltem.
 - Már itt vagyok! Ne félj!-karol át. A nyakamat kezdte el csókolni, amitől én kacagásba kezdem.
- Ne...! Csikis vagyok!-kapálóztam össze-vissza, hogy hagyja abba. - Kérlek....Cam.-habogtam össze vissza . Kacéran rám mosolygott, majd számra adott egy gyors csókot. A mellkasára böktem és felfelé mentem a lépcsőn. Ő is követett, megfogta a kezem, megfordítót, majd felkapott a karjába. Elnevettük magunkat. Most olyanok vagyunk, mint két kisgyerek, akik szerelmes párt játszanának. Úgy érzem, hogy Cameron többet adot nekem, ebben az egy hétben, mint Rick adott három év alatt. Cameronba sokkal jobban megbízok és jobban érzem is vele magam. Felszabadult vagyok, és boldogabb még, mint soha az életembe. Pedig vannak nagyon sok emlékezetes emlékeim, de úgy érzem ez az első, ami a legjobban a szívemhez áll, hogy Cam-mel lehetek. A szoba ajtót becsukta, majd az ágyra tett.
-Lezuhanyzok és jövök!-puszilt meg.
-Siess!-nevettem el magam. Bebújtam az ágyba.

****

 Reggel álmosan sétáltam oda az ablakhoz,és húztam szét a függönyöket,amelyek mögött szikrázó napsütés fogadott.Kezemet a szemem elé emeltem,és hunyorogva néztem végig a csendes partot.Megdörzsöltem a szememet,és a hajamba túrva nekidőltem az üvegnek.Lehunytam a szememet és nagyot sóhajtva fújtam ki a levegőt.Annyi minden változott meg,és olyan gyorsan az életem,hogy lassan követni se bírnám.Az egyetlen oka az őrület elmaradásának,hogy minden ami történt,az maga a csoda.Még mindig egy átlagos lánynak éreztem magam, Wolverhampton kis városából,aki imád a barátaival lenni,és annak élni aki igazán szereti. Elmosolyodtam a boldog gondolataimon. Olyan furcsa, de mégis olyan jó, ezekre az apró boldog emlékekre vissza emlékezni. Az ablakon meredtem ki és figyeltem a kint sétáló embereket. Cameron átkarolt és a vállamra adót egy apró csókot, amitől kirázott a hideg és önkéntelenül is elmosolyodtam. Felé fordítottam fejem, majd a kezemmel körbe fontam a nyakát és megcsókoltam.
-Van egy meglepetésem estére.-mosolyodott el, mikor elvált ajkaink.
-És mi lenne az?-lepődtem meg.
-Meglepi.-kacsint rám kajlán. Én csak bólintok, majd a konyhába megyek reggelit készíteni.

Camaron

#Este

A parkba érve Emili-vel össze kulcsoltuk ujjaink.Lassú mozdulattal egymás felé fordítottuk arcunkat,majd össze mosolyogtunk.Olyan aranyos amikor mosolyog.Pár percig még néztük egymás tekintetét,majd ismét elindultunk.Az úti célnál megálltunk, s egy kendőt halásztam ki a zsebemből. Em csak kérdően nézett rám.
-Meglepetést szántam neked,de nem akarom hogy lásd addig amíg nem érünk a célhoz.-kacsintottam rá. Em csak bólintott egyet,s megfordult hogy rátudjam adni a kendőt a szemére.A fekete selyem anyagot megkötöttem,s ismét megfogtam Em kezét, hogy meg ne botoljon valamibe.Szépen lassan vezettem,amikor nagyon kellet lépni,nagyot lépet,mikor óvatosan kellet menni, óvatos volt.A fákat kikerülve láttam már hogy a domb oldal már nincs messe, így már kicsit megkönnyebbült lettem.Szépen megterített asztal várt ránk,gyertyákkal és finomabbnál-finomabb kajákkal,és a égbolton ragyogó csillagok.Emili-ről levettem a kendőt.
 - Óó..Cameron. Ez gyönyörű!-csak ennyit tudod mondani.
 - Örülök hogy tetszik!.-mosolyodtam el.
- Hölgyem.-toltam ki előtte a széket.
- Köszönöm.-mosolyodott el és helyet is foglat. Leültem én is a helyemre,elsőként felbontottam egy pezsgőt és koccintottunk egyet, majd neki láttunk a vacsorának,amit én magam csináltam.Na jó nem egészen mert Anyu segített egy picit, de én csináltam a nagyját.Szóval remélem ízleni fog neki.Szépen-szépen elfogyasztottuk a kaját,és a sütiket.
- Cam ez nagyon finom volt.Te csináltad?-kérdezte Em a vacsora végén.
- Igen,de meg kell mondjam Anya is segített egy-két dologban.-mondtam.
- Ügyes vagy!-dicsért meg.
- Köszönöm!-mosolyodtam el. Mikor befejeztük a vacsorát,egy pokrócot terítettem ki a zöld gyepre,s a csillagokat figyeltük.

Emilie

Olyan jó Cam-mal kettesben.Nem gondoltam volna hogy, ilyen mesébe illő randit csinál nekem.Leterítettük a pokrócot a gyepre majd leültünk arra.Cam átkarolt, és úgy néztük a csillagokat az égen.Kerestem a csillagok között valami ábrát ami kirajzolódik és találtam is.Először egy virágot,és egy szekért,majd jobban szemügyre véve a csillagokat találtam horoszkópokat is.Rák.Skorpió,Nyilas..soroltam magamba ahogy megláttam a csillag formákat.Egy jó ideig elidőztünk ott, már-már kissé fáztam,amit Cam észre is vett.
- Fázol?-kérdezte Cam.
 - Egy picit.-mondtam. Cam levette a dzsekiét és a hátamra helyezte,amibe én bele is bújtam.Egyből Cam kellemes illata csapta meg az orom.Még pár percig gyönyörködtünk az égboltba,s majd lassan-lassan haza indultunk. Kéz a kézben sétáltunk hazafele . Cam kinyitotta az ajtót s egyenesen a háló fele mentünk . Az én lovagom volt olyan rendes hogy elsőbbséget adott a fürdőszobába . Hamar lezuhanyoztam felvettem a pizsimet és visszamentem a hálóba . Cam az ágyon feküdt a leptopját bámulta. Gondoltam megijesztem.
- Áááááá. Megvagy! Muhaha. – lendületből rá ugrottam a hátára.
 - Jaj kicsi mókics . – puszilt bele a hajamba .
- Mókics ? – furcsán néztem rá. Még nem becézett így. De be kell valljam tetszett.
- Igen . Méghozzá  MÓKICS . Nem tudom honnan szedtem ezt a fenomenális becenevet, de találó név számodra . – mondta nevetve .
- Hát rendben . De feküdjünk le, mert álmos vagyok . –mondtam két ásítás között . Nem mondott semmit . Adott egy puszit az arcomra és elnyomott az álom.
Léptekre lettem figyelmes. Az órára néztem 3:26 . Cam békésen szunyókált mellettem. Felültem és körül néztem. Az ajtó tárva nyitva. Megijedtem. Felálltam és össze szedtem minden bátorságomat. Megfogtam egy vázát és lassú léptekkel haladtam kifelé. Talán, inkább, fel kellene keltenem Cameront.-gondoltam magamba, aggódva. Vissza fordultam, de a számra egy kéz tapadt.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Itt is lenne az új rész.:) Remélem tetszik nektek. Ezt a részt író társammal írtuk együtt.:) Ha tetszett, ne felejtsetek pipálni vagy kommentelni! Köszönöm a 2 feliratkozót, hálás vagyok nektek! Tényleg, köszönöm! :*
Vajon ki lesz a betörő?? Írjátok meg!:))
Puszil titeket,Betty