I.17-"Szomszédok"

A nap vakító sugarai ébresztett fel édes kis álmaimból. Nyújtózkodva terülők szét az ágyon, majd a szememet megdörzsölve nézek körül a szobába. Csodálkozva veszem észre, Cam nincs itt. Az éjjeli szekrényre pillantok, ahol egy kis cetli van. Oda hajolok:

"Jó reggelt, virágszálam! Hívtak, így el kellet mennem! Sietek vissza! Csók xx"

Sóhajtok egyet, belebújok cuki kis mamuszkámba és a konyha felé veszem az irányt. A mikroba forralok vizet, majd mikor kész, beízesítve ki ülők a teraszra. Ahhoz képest, hogy nyár volt, kicsit borús volt az idő kint. Néztem a tájat, a házakat, és a madarak csiripelését hallgattam. Kellemes idő volt. Elég csendes nap, pedig már reggel 10 óra volt, és ilyenkor azért elég mozgalmas szokott lenni. Szomszéd házat kezdtem el figyelni van e benne valami mozgalom. Mivel az autó nem volt a kocsi felhajtón, így arra döntésre jutottam, addig nem köszönök be. Gondoltam, addig készítek egy kis finomságot számukra. Felálltam, szippantottam még egyet a friss levegőből, majd beléptem. A bögrémet betettem a mosogatóba, kezet mostam, majd hozzá valókért kutattam. Egy egyszerű csokis maffint választottam. Össze kevertem a hozzá valókat, majd a sütőbe raktam. Amíg vártam az édes kis desszertre, addig fel ment és lezuhanyoztam. Koszos ruhákat a szennyesbe dobtam, majd a zuhany alá álltam. Megmosakodtam, majd a zuhanyfülképből kilépve, magamköré csavartam egy törülközőt. Tiszta ruhát vettem, a hajamat felkötöttem kontyba, egy kis halvány sminket magamra kaptam, s vissza mentem a konyhába, hogy megnézzem készen van már a maffinok.
- Kész is!-állapítottam meg. Kikészítettem őket egy tányérra, majd a cipőmbe belebújva, átballagtam. A küszöbön megálltam, majd becsöngettem. Egy magas szőkés-barna hajú, kék szemű szempár nyitott nekem ajtót. Rámosolyogtam és köszöntem:
- Szia! Emilie vagyok a szomszédból!- mutatkozok be.
- Helló! Én Joe vagyok!- mosolyog vissza. - Ezt nekünk hoztad?- nézz a kezemre lévő tálra. Apró elmosolyodok és bólintok. - Búj be!- megy egy kicsit arrébb, pont annyira, hogy elmehessek mellette. A fiú becsukta az ajtót és követett. A nappaliba mentünk ahol leültünk. "Rendes" srácnak tűnt első ránézésre. Helyet foglaltunk.
- Kérsz, esetleg, valami italt?- nézz rám.
- Igen, egy pohár víz most jól esne.- Feláll, majd pár perccel később két pohárral tér vissza, amit a kezembe is add, én pedig jó ízűen belekortyolók.
- Nos, Emilie....Mióta élsz itt?- kérdezni.
- Hát kis korom óta, de aztán elköltőztem innen, utána ismét vissza jöttem a barátommal a nagyimhoz.
- Avagy úgy.- csodálkozik el.
- És te apuddal élsz?
- Nem. Pár haverommal béreltük ki a házat pár hónapra, aztán megyünk is tovább.- dől hátra a díványon.
- Értem.- bólogatok.
- Óóó...hellóka!- köszön hirtelen kettő majdnem egyforma srác.
- Őőő...Sziasztok!-köszönök nekik kissé meglepődve.
Közelebb jönnek. Felállok hogy köszöntsem őket.
- Én Carlos vagyok, Ő pedig a testvérem Lee.-fognak velem kezet. Ó...így már érhető a hasonlóság. Mosolyogva helyet foglalok a kanapén velük együtt.
- Emilie a szomszédunk, srácok! Hozott nekünk sütit is.- kezd el beszélni Joe, és mosolyra húzza száját. Mosolyogva viszonzom kedvességét, és egy kissé zavarba is jövők a három fiútól. Nem nagyon szoktam fiúk társaságában lenni, mert kissé félénk voltam a suliba. Zárkózott diák voltam, inkább lányokkal barátkoztam, de belőlük sem volt annyira sok. Sarah és Emma volt csak nekem. Ők mindenben támogattak, és úgy vigyáztak rám, mintha a húguk lennék. Nagyon hiányoznak ők is! Haza megyek fel is hívom őket!-gondoltam.
- Lassan ideje mennem, srácok! A barátom már biztos keress!- állok fel hirtelen. Az órámra nézek 16:22. Jézus! Már ennyi az idő!?
- Na...Maradj még!- fogja meg hirtelen a kezem Lee, amit kissé rossz állóan nézek, de észre veszi, és abban a pillanatba el is veszi.
- Nem maradhatok! Sajnálom!- hajtom le fejem és a kezemet kezdem el piszkálni zavaromba.
- Kérlek?- jön oda elém Carl.
- Jajj...Na jó...-sóhajtok
- Ezaz!- ölel át. Nem számítottam erre az ölelésre, de láttam mennyire boldoggá teszi ez, ezért vissza öleltem nevetve. Leültünk vissza a kanapéra.
- Nézzünk egy filmet!- javasolja Lee. Mindenki bele egyezett. Lee berakott a CD lejátszóba egy lemezt, addig Carl és Joe hozott egy kis üdítőt és popcornt. A nagy fiúk 2-öt néztük, ami nagyon vicces volt. Adam nagyon jó színész, szeretem a filmjeit. Taylor nagyon dilis karaktert kapott, mint amit megszoktam tőle. Össze-vissza karatézott és ugrált, tisztára beképzelt volt. Nagyon sokat nevettünk, néha beszólt néhány viccet Carl és Lee egy-két részhez, amin jót nevettünk. Jól éreztük magunkat. Jó ötlet volt át jönni hozzájuk, ahhoz képest, hogy mást gondoltam róluk akkor, mikor láttam őket először. Lassan a film végére érkeztünk, kint már sötét volt. A bejárat felől beszélgetés hallatszót.
- ....Rick-et a városba láttuk! Emiliet keresi.- csak ennyit kellet hallanom és a bejárathoz rohantam.
- Cam?
- Emilie?
- Apa?

---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Meghoztam az új rész! Sajnálom hogy most tudtam hozni (!) nem nagyon volt most időm...Ez a rész hát nem is tudom milyen lett, de kicsit rövidebb lett, mint az előző, na de mindegy. Remélem azért tetszik és kapok pár kommentett! :) Örülnék neki, és a véleményekre, hogy tudjam min is kellene javítanom, mert lassan-lassan vége az első évadnak! Arra gondoltam (ha ti is bele mentek), hogyha szeretnétek, lenne második évad is. Attól függ ki szeretné. A kövi rész 1 hét múlva jön! Puszillak titeket, Betty