I.11-Emlékek

Sziasztok! Itt is lenne az új rész! Remélem tetszeni fok és kapok pár kommit.:) Ez is kicsit rövid lett, de legalább ez is valami. Köszönöm a 3123 oldal megjelenítést, nagyon örülök neki! Nem is húzom az időt! Jó olvasást!;))

Tányérokat összeszedem az asztalról,majd a mosogatóba teszem őket és elmosom. Mosogatás közben Cameron átkarolja csípőmet, és nyakamba fúrja fejét. Apróbbnál, apróbb csókokat lehelt rá, amitől én kuncogni kezdek. Az utolsó tányérral is készen voltam, majd megfordultam, hogy Cameron gyönyörű szemeibe merüljek. Átkaroltam nyakát. Elmosolyodtam és megcsókoltam édes ajkát. Ő a fenekemet markolászta, majd a konyha pultra emelt. Ott elidéztünk egy ideig, majd megszakítottam csókunkat.

- Cam. Kérdezhetek valamit?- néztem bele csilló szemeibe.
- Persze, édes!- mosolyodik el kacéran.
- Eljönnél velem Scarsdale ny-be?
- Igen!- mosolyog. - Kit szeretnél meglátogatni?
- Egy nagyon jó barátomat.- gondolok vissza rá az emlékeimbe és elmosolyodok.

***

Az ablakon nézelődök ki. Olyan régen voltam már itt, már tisztára elfelejtettem, hogyan is nézhetett ki a város. Lassan megérkezünk a temetőhöz. Nehéz bele gondolni, hogy már nem lehet velem anyu. Annyira hiányzik! 
Apa tehet mindenről, ha nem bántja sosem történt volna meg. Túl kicsi voltam még, hogy megvédhessem, de ahhoz is, hogy egyáltalán felfogjam mi is történik.

*Vissza tekintés* 

Én a szobába voltam, anyu pedig a konyhába. Apa szokás szerint mindig időbe jött haza, de ma nem, ma késet. Anyu faggatni kezdte, apa nem felelt, némán bevonult dolgozó szobájába és bezárkózót. Veszekedtek. Megijedtem apától és bevonultam a szobámba. Bár ne tettem volna! Csörrenés, durranás hallatszott. Bebújtam gyors a szekrénybe, összehúztam a lábamat és sírni kezdtem. Pár perc múlva semmit sem hallottam. Csend volt. Ijedten kinyitottam szekrényemet, s lefelé haladtam a lépcsőn. Törőt szilánkok mindenhol, anya pedig a földön hevert. Szám elé raktam kezem és gyorsan oda rohantam hozzá. 
-Anya! Anya! Keljél!- keltegettem fel, de semmi. - Anya!- sírtam. Ajtónál zajt hallottam, felnéztem és a konyhába rohantam. A léptek egyre hangosabb volt. Én az asztal alatt voltam.
- Jézusom! Emilie!- kiabál a nagyi. 
- Nagyi!- szaladok gyors hozzá. Megölelem lábait, ismét sírni kezdek. 
- Hála istenek jól vagy!- ölel magához, majd felemel karaiba. Nagyi hívott egy mentőst, akik hamar ki is értek, de mamit sajnos nem tudták megmenteni. Apát ezek után meggyűlöltem és soha többé nem mentem vissza hozzá, anya megölése miatt. A gyámot nagyinak ítélték, apát pedig börtönbe csukták gyilkolásért. Nagyihoz költöztem. Ott éltem 10 évet, segítettem neki, és mikor már 15 lettem elmentem dolgozni egy kávéházba. Nagyon szeretek ott az emberek. Kedvesek voltak és boldoggá tettek. Mikor betöltöttem a 18 életévemet, a pénzt, amit össze gyűjtöttem vettem belőle egy lakást New Yorkba. 

*Vége*

Leparkolunk az autóval. Kiszállok. Ruhámat megigazítom, majd magamhoz veszem csokromat. Cameron követett. Szomorún meredt rám. Szorosan megölelem, mielőtt bemennénk. Összekulcsolom kezem övével, majd együtt indulunk be. Anya sírjánál megállunk, beleteszem a csokrot a vízbe. Hosszasan meredek a sírra. Könnybe lábad szemem. Szorosan ölelem a mellettem lévő fiút. Mesélni kezdtek anyuról.
-........Egyszer anyjával a konyhába sütit sütöttünk, amikor csengettek, ő kiment ajtót nyitni én pedig folytattam a sütit. A lisztet fel szerettem volna bontani, de kiszakadt. Anya dühös lett rám egy kicsit, amiért nem vártam meg, de ahogy kinéztem, tiszta lisztesen, röhögni kezdtünk és jókat beszélgettünk egymással. Igazi csajos nap volt. Ez halála előtt pár nappal történt...Annyira hiányzik!- fújom ki az orrom a történet végeztével. Karjaiba zár, úgy ölel magához, közben a hátamat simogatja.  Szorosan ölelem magamhoz. Mélyen belebujok ölelésébe. Fejemre add egy csókot, amitől elmosolyodok. Megcsókolom édes ajkát, majd egy utolsót pillatok anya sírjára. Át karolom Cam derekát, majd ki sétáltunk lassan a temetőből. Néha olyan szép a temető, amikor tele van virágokkal, olyankor minden virágba borul. 

- Elmehetnénk meglátogatni a nagyit is, hamar itt vagyunk.- mondom mosolyogva. 
-Rendben, édes!- csókol meg és magához húz. Mikor ránézek furcsa arc kifejezést vág, ami furcsa számomra. Értetlenül nézek rá, majd meg fordulva, én is azt a pontot kezdem figyelni, amit ő. Nem látok semmit, így kérdezni kezdem, de nem reagál, annyira le van döbbenve valamitől. Meg jobban szemügyre veszem a környéket, s látom pár maszkos alak közeledik felénk. Nem már...már megint?!?-állok sokkos állapotba. Cameron csak áll ott, semmit sem csinál, földbe gyökerezett lábai. Rángattom, hogy menjünk már el innen, de nem reagál, az alakok egyre közelebb kerülnek. Földre rogytak lábaim. Szaporán veszem a levegőt, szinte alig kapok oxigént. Összeszorított szemmel görnyedek fekete ruhámba a poros járdán, s hallóm a lépteket egyre jobban közeledni felénk. Nem tudom Cambe mi üthetett. Azt hittem vége van már ennek az egésznek. Csak egy álom. Csak egy álom!- ismételgettem magamnak, közben előre-hátra ringatóztam. Futni kezdek valamerre ott hagyva Camet, hátha egyszer észbe kap és utánam rohan. Futottam amilyen gyorsan csak tudtam, aztán elsötétült minden körülöttem.... 

UI: Szerintettek mi fog történni a történet folyamán?:)) Ha szeretnetek hogy előbb legyen rész, akkor kommizatok!! 2-3 kommi után, 2 napon belül kikerül az új rész, ha ti is szeretnétek!:))
Puszillak titeket, Betty