I.13- Újra bízni

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Ez a rész is kissé rövid lett, de így tudtam össze hozni. Milyen a blog? Tetszik még nektek? Min kellene változtatni? Kérlek írjatok le nekem itt kommentbe! Ismét ha 2-3 kommi össze gyűlik hamarabb kerül fel az új rész, ha ti is szeretnétek. Véleményeketek várom! Pipákat is várom. Kiváncsi vagyok a véleményekre!:)

Puszi nektek, Betty 

CAMERON

Egész éjszaka csak forgolódtam. Ha sikerült is vissza aludnom, mindig megjelent előttem Emilie gyönyörű arca, és amit tettem vele. Kénytelen voltam elmenni. Muszáj volt. Nem bírtam ezt tovább csinálni! Ez a sok hazugság és veszély, csak a bajt hozta ránk. El kellet menekülőm! Nem volt választásom! Túlságos szeretem! És épp ezért kell elmennem. Miatta. Miattam, hogy ne essen baja. És hogy ne okozzak neki fájdalmat. Nem tehetem mást. Nem akartam hogy többet csalódjon.
Éppen úton voltam California felé. Egy új megbízást kaptam. Nem tudom mit kellene csinálnom. A főnök számít rám, de én már ezt nem bírom tovább csinálni! Emilie miatt nem megy. Szeretem és vissza akarom Őt szerezni! Egyszerűen nem megy ez nekem... Vissza kell mennem! Most! Azzal a lendülettel fordultam vissza autómmal, vissza Scarsdale ny-be.

***

- Annyira szeretlek, kincsem!-szorítom magamhoz, szorosan. Ő csak belenézet gyönyörű szemével enyémbe. Csókot leheltem ajkára.
- Óóó...el is felejtettem.-ugrik fel hirtelen. - A lányok várnak a buliba!-fogja meg ijedten arcát. A mobilját megfogja kezébe, majd tárcsáz egy számot. Kapkodva beszél a telefonba, alig lehet érteni belőle valamit. Hirtelen rám néz. Furcsán nézek rá, nem tudom mit szeretne. Elmondja, gondolkozók rajta, majd bólintok. Rám mosolyog, leteszi a telefont, megölel, megcsókol, majd a kezemnél fogva húz az ajtó felé. Hívunk egy taxit, ami elvisz minket a klubhoz.

A teret hangos zene tölti be. Már sokan igen jó állapotban voltak, körbenéztem és csupa ismerős arcot láttam. Emilie a barátnőivel eltűnt valamerre. Kicsit hagyom hagy szórakozon. A bárpulthoz léptem és gyorsan rendeltem valamit. Kézhez kaptam az alkohol tartalmú italt és gyorsan eltüntettem. Már a másodikat is kikértem amikor egy kezet éreztem meg a válamon.
- Kit látnak szemeim? Téged is lehet látni?- szólal meg a hátam mögül az a hang amit már sok közül is fel ismernék.
- Liam...- fordulok meg. - De jó, hogy itt vagy!- borultam nyakába. - Rég láttalak, testvér.- paskolom háton.
- Én is! Mi a helyzet?- ül le mellém.
- Bujkálok.- nevetek. - A főnök kicsit dilis, meg hát, hiányzot a szerelmem.- mosolyodok el.
- Óóó...vagy úgy.- nevet ő is. A pultosnak int, majd két italt önt, amit meg is iszunk, majd jön a következő kör.

---

Komás fejel ébredek reggel. Lüktet a fejem. Nyöszörögve fordulok meg ágyamba, hogy még aludhassak, kisebb-nagyobb sikerrel. Emilie mellettem szuszog hason fekve. Olyan édes, amikor így alszik! Párnámat felrakom fejemre, hogy tudjak még pihenni egy kicsit. A mellettem fekvő lány elkezd mocorogni. Közelebb bújik hozzám. Hátamon lévő tetkót kezdi el kirajzolni. Mosolyogva felmordulok, majd Ő alám kerül. Ajkára adók egy gyors csókot.
- Jó reggelt!- mosolyog.
- Neked is!- újra megcélzom ajkát, s csók csatába kezdünk. Ő beletúr hajamba, majd én kerülők alá. Testemen csókokat lehet, úgy halad lefelé. Kezénél fogva húzom vissza magamhoz. Annyira hiányzott már a csókja! Csak egy hónapja nem voltam vele, de nekem éveknek telt ez a hónap. Nem is tudom hogy bírtam ki nélküle.

EMILIE

- Szereltek!
- Én is! Annyira hiányoztál! Örülök hogy vissza jöttél!- nézek fel rá.
- Nekem is. Örülök hogy vissza jöhettem!- csókol meg, amitől elmosolyodok. Szorosan megölelem, majd az ágyból kibújva megyek el a fürdőbe lezuhanyozni. Kicsit később Cam is követ. Felöltözök addig, amíg Ő lezuhanyzik és a konyhába megyek, ahol isteni finom kaja illat kering. Nyami palacsinta! Korgó hassal ülök le az asztalhoz, amikor köszöntöm Rose nénikémet. Mesélek neki a tegnap estéről. Elmondom neki vissza jött Cameron is tegnap este, mikor elindultam és együtt mentünk el a klubba. Mikor Cam lejön a lépcsőn bemutatom neki és együtt kezdünk el reggelizni.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk piknikezni egyet. Együtt. Ma elég szép az idő.-javasolja.
- Remek ötlet.- bólintok.
Szép lassan megreggelizek, majd neki állok szendvicseket készíteni a piknikhez. Örülök hogy végre vissza jött Cameron. Sok volt ez a 4 hét, amit külön töltöttünk. De örülök, itt van és ez a lényeg. Szeret és én is szeretem Őt! Mikor tegnap este az ajtóban állt, a szívem olyan hevesen vert, amikor megláttam. Visszajött. Értem, miattam! Visszajött, hogy újra együtt lehessünk. És mikor ez ténylegesen tudatosult, rám törtek az örömkönnyek. A nyakába borulva zokogtam. A legboldogabbnak érzem magam az egész világon. Tudtam, hogy itt van és itt lesz. Mindig. Sosem hagyna el. A szerelmük olyan erős, hogy senki sem szakíthatja meg. Akartuk egymás. Mindörökre. Nem tudtam eldönteni, hogy a földön avagy a mennyben vagyok. Olyan boldog voltam, hogy féltem elszállok. A boldogság csak sugárzott belőlem. Annyira hiányzot a csókja és az érintése, hogy az már fájt. Ha ő nem lenne, nem tudom mi lett volna.

A szekrényhez sétálok és elő kapok egy kosarat, beleteszem a szendvicseket pár gyümölcsöt, italt és kész is. A kosarat lerakom a cipős szekrény mellé, amíg fel nem veszem a cipőmet. Cam elkéri a kocsikulcsot a nagyitól, majd a kocsiba ülünk. Beindítja az autót, majd a legközelebbi kilátóhoz megyünk. Mikor oda érünk, felsétálunk a dombhoz, majd leterítem a plédet a földre. A kosarat rá rakom a plédre és leülünk. Jó kettesben lenni. Újra nyugalom van és ez tetszik. Nem bánthat már senki. Úgy érzem, hogy itt jó helyünk lesz.

Ui: várom a véleményeket!:)) írjatok nyugodtan! Hideg-meleg jöhet!;))