I.12.- Maradj velem

Sziasztok! Boldog Mikulást mindenkinek!:)) Itt is van a rész, ahogy ígértem. Köszönöm szépen a 3 kommit! (Ma véletlenül át akartam írni, amit én írtam és egy másikat töröltem ki. Én hülye. Tiszta béna vagyok. Bár nézetek el nekem pont akkor keltem fel:D ha esetleg tudja valaki, hogy tudom vissza állítani, akkor szóljon! Csak gondoltam mondom ne hogy meg haragudjon a kommentelő. Tényleg véletlen volt, nem akartam!:/) Ezt a részt hosszabbra terveztem, úgyhogy remélem tetszik majd!:) A kommikat ismét várom, és a pipákat:) A kövi részt csak 1 hét múlva tudom csak hozni! Tudjatok suli van, meg most pont dolgozatokat is írunk, szóval, csak szombaton v. vasárnap tudom hozni! Addig is kitartás a szünetig! Már csak 2 hét! Juppi!!;))
Nem is húzom a szót tovább! Jó olvasást! Imádlak titeket!:*

"Földre rogytak lábaim. Szaporán veszem a levegőt, szinte alig kapok oxigént. Összeszorított szemmel görnyedek fekete ruhámba a poros járdán, s hallóm a lépteket egyre jobban közeledni felénk. Nem tudom Cambe mi üthetett. Azt hittem vége van már ennek az egésznek. -Csak egy álom. Csak egy álom!- ismételgettem magamnak, közben előre-hátra ringatóztam. Futni kezdek valamerre ott hagyva Camet, hátha egyszer észbe kap és utánam rohan. Futottam amilyen gyorsan csak tudtam, aztán elsötétült minden körülöttem...."

Kinyitom szemeim. Nagy fehér fény szűrődik át fehér falakon. Fehér minden. Szemeimet össze csukom a hirtelen fénytől. Hunyorogni kezdtek, hogy felmérjem hol is lehetek. Csipogást hallok magam mellet. Egy gép. A karomba egy infúzió van kötve. Balra, jobbra fordulok. Nincs itt Cam! Ijedten felülök és üvöltözni kezdem nevét. Semmi. Zokogva üvöltöm nevet, hátha itt van. Még mindig semmi, csak egy fehér középkorú ápoló nő jelenik meg, aki a karomat megfogva nyugtat meg.

- Nyugodjon meg kisasszon!- mondja kedvesen.
- Hol...Hol van Cam??- zúdítom a kérdéssel.
- Nyugodjon meg! A doktor úr nemsokára itt lesz.- Igazít párnámon.
- Hol van Cam?!- ideges lettem. Megkérdezem hol van Cam és nem válaszol?
- Nem tudom hol van a kedves barátja.- mondja tömören, majd az ajtón kimegy, meg sem várva következő kérdésemet feléje. Talán kicsit elvetettem a sulykot, de hol lehet? Nem telt el pár perc, ahogy a nővér is mondta, megjelent az orvos.

- Jó reggelt Ms.Groven! Dr.Jongens vagyok a doktora.- jön be kedvesen hozzám és mutatkozik be.
- Jó reggelt! A barátom hol van?- támadom le egyből kérdésemmel.
- Tegnap egyedül jött be a kórházba. Súlyos sérülésekkel, amit meg kellet műteni. Jól érzi magát?- nézz rám a papírjaim nézelődése után. Nem is vettem észre, hogy be van gipszelve a lábam és a kezem. És ha még jobban gondolkodok, talán rémleni is kezd valami, de meg nem tudnám mondani micsoda. Sajog mindenem.

- A fejem fáj. Kérhetnék egy fájdalom csillapított?
- Hogyne. Egy pillanat.

Az orvos mindent elmondott nekem, amiről tudni kell. Szerencsére semmi komoly nem történt. A mellettem lévő asztalra néztem, ahol a telefonomat megis találtam, egy papír fecnivel együtt.

Kedves Drága Szerelmem!

Annyi minden fájdítja most a szívemet. Nem mondtam neked el mindent!

Nem hittem volna, hogy ennyire megszerettelek, de mégis így lett!

Nem vigyáztam elég jól rád, ahogy kellet...

Igen. Rád kellett vigyáznom. Apadnál dolgozom egy maffiában.
El kellet volna mondanom neked ezt, de én nem tettem. 
Nem érdemelsz meg! Féltem elmondani neked mindent, 
amit el kellet volna. Már bánom! Már messze járok, mikor ezt olvasod.
Muszáj vagyok elmenni, mert nem akarok neked több fájdalmat okozni!
Nem akarlak elveszíteni, mert nagyon szeretlek!! 
Remélem megbocsátasz nekem és tetteimet!

NAGYON, NAGYON, NAGYON SZERETLEK TÉGED!

ÖRÖKRE SZERETNI FOGLAK!
Szeretettel: Cam, a szerelmed!

Olvasóm a sorokat könnyezve. Annyira szeretem, hogy nem érdekel mit csinált, vagy éppen mit művelt, én akkor is őt szeretem és nem akarom őt elveszíteni! A könnyem csak folytak le az arcomon, mikor,  újra és újra elolvastam a szöveget. A telefonomat meg fogtam, s gyors tárcsáztam Cam számat. - A hívott szám jelenleg nem érthető el. Próbálja meg később.- Morogva teszem le a készüléket az ölébe. Kopognak. Nagy meglepetésemre Rose nénikém jelenik meg. Boldogan mosolygok rá, a könnyeimet próbálom eltüntetni előle. Boldogan lép be hozzám, s szoros ölelésébe zár. Jól megölelgetjük egymást, amit nevetve viszonzunk.
- Mi történt csillagom?- ül le az ágy mellé egy székre.
- Óóó....nagyikám..., ez nagyon hosszú.- sóhajtom.
- Hallgatlak!- mosolyog, majd én bele kezdek a mondandómba.
-.....és ezt a fecnit találtam itt a telefonomra ragasztva.- nyújtók át neki, hogy elolvassa. Nézem Rose néni reakcióját, kissé megdöbben az arca, de egy kis mosolyt is felfedezek benne. - Én nagyon szeretem őt! Ő a mindenem és nem érdekel mit csinált! Nem akarom elveszíteni!- szomorúan nézek rá. Könnyes szemmel bújok karjába. Simogatva nyugtat meg. - Annyira hiányzik!
- Ssss...nyugodt meg csillagom! Minden rendben lesz!

****

Már egy hete hogy a kórházból kiengedtek. Most a nagyinál fogok lakni egy ideig, amíg kicsit össze nem szedem magamat. Meg kell találnom Camet! Nem veszíthetnek el! Sokkal jobban fájna, mint a Rickkel való kapcsolatom! Fúúú...inkább ne is beszéljünk róla! Még a nevet sem akarom soha kiejteni! 

Be köszöntőt az ősz is. A fákról a levelek hullanak le, ami széppé teszi a tájat. Imádom az őszt, olyan szép ilyenkor minden. Az ablakba nézelődve tekintek kifelé, közben a reggeli teámat szürcsölöm. Teljesen ki vagyok. Mióta nincs velem Cam, állandóan őt keresem mindenhol. Mindennap elmegyek itthonról és a keresésére indulok, de hiába. Minden este csalódva jövök be az ajtón, s a szobámban a meleg takaró alá be bújva kezdek el sírni. Mostmár kicsit kezd jobb lenni a helyzet, de még mindig itt van a szívembe ez a nagy fájdalom. Hívom, de nem veszi fel és ez aggaszt. Nagyon! Vissza szeretném kapni, ölelni akarom, csókolni, a karjaimba zárni. Egyszerűen nem veszíthetnek el! Nem megy! Fel húzom a lábam, majd a kezemmel át karolom azt, fejemet le hajtom térdemre. -Jaj istenem, szerezzd nekem vissza őt, kérlek!- sóhajtom.

- Csillagom elmegyek a boltba, szeretnél valamit?- jelenik meg Rose néni a nappaliba.
- Egy kis édesség most jól esne.- mosolygok rá.
- Rendben. Más valami még?
- Szerintem ennyi, de ha mégis kellene valami hívlak!- Bólint. A fejemre add egy puszit, majd elköszönve tőlem ki megy az ajtón. Még utoljára kitekintek az ablakon, majd fel állok és a mosogatóba helyezem a bögrémet. A szobámban fel megyek, majd tiszta ruha után kutatok. Felveszek egy tetszőleges szettet, kontyba fogom hajam, a szememet ki sminkelem egy halvány púderrel, s már kész is vagyok. A táskámba beleteszem a mobilom, a tálcám, a nyakamra fújok egy kis parfümöt és indulhatunk is. A cipőmben gyors belebújok, majd a lakás kulcsot megfogva záró be magam mögött az ajtót.

Útközben egy csomó ismerőssel találkozók. Barátokkal, ismerősökkel, pár régi osztálytárssal. Csak beszélünk pár szót, s már megyek is. Pár emberrel megbeszéltem egy találkát mára egy kis kikapcsolódásra. Hátha jobb lesz valamennyire a kedvem. Ugyanazon az útvonalon haladtam, mind mindennap szoktam. Mindenhova benéztem, de sehol sem akadtam vele össze. Hívtam is, de vagy nem veszi fel vagy a hang posta kapcsol be nála. Néha üzentek neki, hogy hiányzik, meg hogy nem haragszom rá, hátha vissza hív, de semmi, egy árva szó sincs vagy egy SMS, semmi! Meguntam. Már 5 órája bolyongok. Sehol sincs! Haza fele indultam. 7-kor találkozom Lisával és Lindával a régi kedvenc klubbunkba. Mikor haza érek be köszönök nagyinak, s mondom neki, hogy ismét elmegyek itthonról. Ő erre csak azt mondja "Vigyázzak magamra!", amit én mindig be is tartok. Felszaladok a lépcsőn, a törölközőt le akasztóm a szekrényről, s a fürdőbe rohanok. Leveszem ruháimat, berakom a szennyesbe, majd be lépek a zuhanyzó alá. Megengedtem a meleg vizet, majd a hajamat kezdem el mosni. A testemet is behabozom a kedvenc málna illatú tusfürdőmmel, majd leöblítem. A hajamat még balzsammal át mosóm, majd törölközőt csavarok rá. A testemet megtörölöm egy másikkal és magam köre csavarom. Szekrényemhez lépek, valami bulizás ruha után kutatva, szerencsére megtalálom a kedvencemet. Keresek hozza illő fehérneműt is, majd felveszem őket. A hajamat még kicsit szárítóm,  addig amíg  megcsinálom a sminkemet. Feldobtam egy kis alapozott, egy kis púdert, kihúztam a szemem, ki szempillaspiráloztam magam, majd a hajamat kezdtem el megszárítani. Félig fel kötöttem a hajam, a mobilomat és a pénztálcámat át raktam a fekete csillagos táskába, fújtam egy kicsi parfümöt a nyakamra és a csuklómra és már indulhattak is. Nagyitól még el köszöntem, majd felvettem a dzsekim. Kinyitottam az ajtót, s döbbenten nézem rá a magas alakra.
- Cam?- nézek rá furán. - Cam!- karolom át örömömben. Szorosan ölelem, beszívom jellegzetes illatát, amit olyan régen éreztem, rá nézek arcára. Kapucnis visel fején, de én tisztán látom arcát. Lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam, de ő elfordította fejet.
- Csak beszélni szeretnék veled.- mondja lehajtott fejjel.
- Rendben.- szomorodok el, s egy könnycsepp csordul le arcomon. Ő bejön az ajtón, majd a nappaliba be kísérve leülünk.
- Cam én szeretlek és hiányzol!- fogom meg kezet. Mélyen belenézek szemébe, látom rajta hogy csalódott és ez elszomorít.
- Én is, nagyon!- mosolyodik el halványan.
- Kérlek, maradj és ne menj el!- könyörgök. Sóhajt.
- Biztos meg tudsz nekem bocsájtani?- nézz szemeimbe.
- Igen!- borulok karjai közé és megcsókolom.