Epilógus

2024.10.18.

Az idő megállíthatatlanul, szinte már futólépésben rohant át felettünk, s észre sem vettük, mennyire gyorsan elillant. Mintha csak tegnap lettem volna a kórházban, illetve tudtam volna meg, hogy babát várok. Az első pillanattól fogva tudatosult bennem, hogy ideje felnőni a feladathoz. Mind a ketten nagyon vártuk a baba érkezését. Apa boldogan fogadta a hírt, ahogy a fiúk is. Cameron annyira boldog volt a baba érkezése folyamán, hogy saját lakást akart keresni számunkra. De a nagyi felajánlotta, hogy maradjuk, mivel bőven elférünk és így legalább a közelbe lesz. Én is igy véltem az ötletet, igy hosszú könyörgés után rá tudtam venni Cameront, hogy maradjunk. A házban az egyik szobát megis csináltuk baba szobának. Ki festettük, be rendeztük, ami kellet azt megvettük. Boldog voltam. Menthetetlenül boldog. Cameron itt van velem, apa, a nagyi s az édes kis kisfiam, Christian.

2025.05.20.

A kis Christian 


Ahogy kinyújtottam az ujjamat neki, automatikusan rákulcsolta apró kis tenyerét, majd egy tündéri mosolyt villantott felém, válaszul egy apró puszit nyomtam a homlokára. A kisfiam hatalmas barna szemeivel vizslatta arcomat. Olyan pici, mégis végtelenül tökéletes. Csillogó íriszeit, barna hajacskáját és mosolyát az apukájától, míg az álla vonalát és orrának formáját tőlem örökölte. Egyszerűen hihetetlen és csodálatos! Pár hónappal ezelőtt, még el sem mertem képzelni, hogy ilyen fantasztikus, amikor az ember a saját gyermekét tartja a kezében. Igen, minden bizonnyal ez felülmúlhatatlan. Olyan törékeny, és védtelen, mint a ma született bárány. Annyira gyönyörű!

- Kopp, kopp. - nézet be az ajtón apa, s közelebb jött hozzánk. - Hát szervusz kis csöppség! - fogta meg csöppnyi kezeit, mosolyogva.

- Szia, apu! - mosolygok, majd a homlokomra lehel egy csókot.

- Minden rendben ment? - kérdezte.

- Igen! Cameron ott volt bent a szülő szobába velem, úgyhogy ki bírható volt az 12 óra. - sóhajtom. Ekkor ő is felbukkant az ajtóban. Csillogó barna szemei könnybe lábatak, annyira meghatodot a látványtól. Leült az anyám mellé, kezemet megfogta, az ajkamra lehelt egy csókot, majd karjába adtam a kis csöppséget. Annyira édesek voltak, hogy én is bele könyeztem. Csak fogta a kezében és csak néztek egymást. Néha beszélt hozzá kedves kis dolgokat, amik néha viccesek is voltak.

- Édesem, annyira gyönyörű! - adja vissza a koromba. - Büszke vagyok rád! Szeretlek! - csókol meg szenvedélyesen.

- Én is szeretlek!

- Megfoghatom én is? - lépnek be hirtelen a srácok.

- Hát persze! - nevettek. Először Jack fogta meg, aztán Joe, s utána pedig Carlos kezébe is oda került. Sajnos nem tudtak sokáig maradni, mivel a nővér kizavarta őket,-mondván túl sokan vagyunk,-és hogy pihenni kell az anyukának. Nagy nehezen el is indultak, mindenkitől kaptam egy kis ajándékot búcsúként, majd mindenkitől puszival el köszöntem. Christől is el kellet búcsúznom, sajnos, hogy ő is pihenhessen. A kis csöppségnek adtam egy puszit a homlokára, majd egy utolsó pillantás után oda adtam a a nővérnek.

- Drágám, hozzak valamit be? - kérdezi Cam, mikor már elmentek apáék.

- Őőő...igen. Kellene még pár ruha. Meg pelenka és baba ruha! - sorolom fel őket.

- Rendben! Nemsokára jövök! Addig is pihenj! - Bólintottam, majd az oldalamra fekve elaludtam.

***

Otthon 

- Apu!- kiáltok fel az emeletre.

- Igen?!

- Vigyázol kérlek Chrisre? 

Nem kellet kétszer mondanom máris rohant le apu az emeletről. Egy puszival megköszöntem, majd felálltam Chris mellől, apu pedig a helyemre ült.  Amíg ők édesen játszódtak, addig én össze dobtam egy kis vacsorát. Mikor készen lettem, szépen meg térítettem az asztalon. 

- Kész a vacsi!- szóltam be a nappaliba. Mindenki leült az asztalhoz és nekiállt a vacsorának, addig én kimentem Chrishez a nappaliba és felvettem az ölembe és felsétálunk az emeletre. Ott rátettem a pelenkázora, majd tisztába raktam. Miután készen lettünk, kidobtam a koszos belust a kukába, leültem a bent levő kanapéra, majd megettetem. 

- Szia, drágám!- jön meg nagy mosollyal az arcán Cam.

- Szia, Édesem!- nézek fel rá, mikor oda ér hozzánk,majd csókot lehel ajkamra. 

- Menj nyugodtan enni, addig én el leszek vele! 

- Rendben.- sóhajtom. - de büvisztesd meg, kérlek!

- Ez a legkevesebb.- mosolyog. Lopok tőle még egy puszit, majd lemegyek az ebédlőbe. A srácok még esznek. Csatlakozók hozzájuk. Szedek a tányéromba egy kis tésztát, egyik kis szószt, majd enni kezdek. Mikor végzünk össze szedem gyors a tányérokat, és a mosogatóba teszem őket. Gyorsan elmosom, majd vissza rohanok Chrishez és Camhez az emeletre.

Mikor bemegyek a szobába Cam és Chris az ágyon fekszenek,  Cameron édesen alszik mellette, míg a kicsi nézi apukája arcát. Istenem de édesek! Lassan oda hajolok, megfogom a kicsit, és levetköztettem a fürdéshez. Apu enged jó hőmérsékletű vizet a baba kádba, majd a kicsit bele rakva óvatosan megfürdetjük.  Mikor készen vagyunk, fel öltöztettem és berakom a baba ágyba. Apának mondom hogy figyeljen egy kicsit rá, míg én gyorsan le zuhanyzók. Bemegyek a mosdóba, és egy gyors zuhany után már kint is vagyok. Cameron már nem alszik, hanem ismét Chris-t tarja a kezében. Gondolom sírt. 

- Minden rendben?- ülök le mellé.

- Persze! - nézz rám. - Olyan gyönyörű!- gyönyörködik benne. 

- Igen, az!- bólintok.

- A mi kis, kicsike fiúnk!

------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Ime itt is lett volna a befejező része a blognak! Remélem tetszet a történet nektek is, mint ahogy én is szerettem írni! A véleményeket most is várom bármilyen formában! Akár pipa, kommi, vagy feliratkozás! Köszönöm a 13(!) rendszeres olvasót! Nagyon örülők neki! Remélem a következő történetem is tetszeni fog és még többen lehetünk!;))  A kövi blog kapcsán csak annyi füzni valóm lenne, hogy pénteken-szombaton, ez a két nap közül várható a prológus!:)
Addig sok-sok puszi és ölelés minden olvasómnak! IMÁDLAK titeket!!! ❤❤❤
Betty